A SZINblog zenekaros játékán egy zenekart tudtunk bejuttatni a Szegedi Ifjúsági Napok 2010 fellépői közé. Olvasóink szavazata alapján ez a zenekar a makói Chasing Rainbows lett. Mostanra elérkezettnek láttuk a SZINterjú idejét is.

SZINblog:Tudtátok, hogy 1930-ban született egy hasonló című musical film Hollywoodban, a még mai szemmel is csinos Bessie Love-val és másokkal a főszerepben? Innen vettétek a zenekar nevét vagy esetleg a brit "testvérzenekartól"?

Chasing Rainbows: Nos a bandanév nem ezeken, de közeli szálakon fűződik, ugyanis mi a Huligánok c. film egyik betétdalából (amiből mellesleg készítettünk egy komplett feldolgozás számot a mi stílusunkba) vettünk ki egy sort, amely úgy szólt: délibábot kergetni, de angolra fordítva nem csengett valami jól, ezért a délibáb (mirage) szót kicseréltük szivárványra (rainbow). Így lett a banda neve Chasing Rainbows. E két szót tekinthetjük szinonimának, így a név jelentése nem változott, mi szerint minden ember a saját délibábját kergeti, ami mögött a saját bátor, erős és kitartó jelleme lakozik.
Ami pedig a brit „testvérzenekart” illeti, csak azután találtunk rájuk, miután már megválasztottuk a nevet és ezek után már nem voltunk hajlandóak lemondani róla. :)

SZb: Azt tudjuk rólatok, hogy 2009 szeptemberében alakultatok, de mi volt a CR előtt?

CR: Az együttes tulajdonképp két együttesből, az Always But Neverből, és a People of Thailandből kovácsolódott össze. Az AbN-ből Ády (Balogh Ádám – gitár, ének), Gabó (Niedermayer Gábor - basszusgitár) és Nagyi (Nagy Gábor - gitár), a PoT-ból pedig Marci (Hajdu Márton – dob), Zoli (Boldizsár Zoltán – szintetizátor) és Dani (Takács Dániel – ének, scream) került a bandába.

SZb: Amikor meghallgattam a zenéteket az egyértelmű (post)punk jegyek mellett nem tudtam figyelmen kívül hagyni, hogy mintha Nirvana Bleach lemeze köszönne vissza egy picit. Abban a lemezben volt annyi nyers erő, mint a ti számaitokban. Kiket tekintetek zenei mintáitoknak/elődötöknek? Vagy csak simán a makói hagyma szól belőletek?

CR: Őszintén szólva egyikünknek sem a Nirvana biztosította a zenei alapot, de a stílusunk valóban efelé kacsintgat. Próbáltuk ötvözni a metalcoret az éneklősebb fajta punk-rockal, majd ebbe vittük bele a saját stílusunkat. Mindent összefoglalva mindannyian úgy gondoljuk a bandába, hogy egyedi zenét csinálunk, hiszen ebbe a műfajba elég kevés az olyan együttes, akik magyar nyelven játszák a dalaikat.
Ami az elődöket és ösztönző együtteseket illeti, ezek közé tartoznak pl. az Underoath és a The Devil Wears Prada együttesek, amikhez talán a legjobban hasonlítható a zenénk, és mind a hatunknak a kedvencei közé tartoznak.

SZb: Örök kérdés: hány koncertet lehet végignyomni hörgős énekhanggal?

CR: Igazából a koncert hosszától függ ez a kérdés és nem a számától. Egyáltalán nem olyan vészes ez az egész, mint amilyennek kinéz, de azért másfél óra után már egy kicsit fáj az ember feje :D. Ezután akár 1-2 óra pihenés is elég és már lehet nyomni a következő show-t.

SZb: Mit tekintetek eddigi legnagyobb sikereteknek?

CR: Elsősorban azt, hogy bejutottunk a SZIN-re mint fellépő zenekar. Úgy gondoljuk, elég kevés bandának adódik meg az ilyen, hogy fennállásuk első évében már egy ilyen mértékű fesztiválon zenélhessenek. Ami szintén kellemes csalódás volt, hogy a banda első, debütáló koncertjén több mint 100an, fennállásunk harmadik koncertjén pedig már 320-an vettek részt. Ha belegondolunk, ez rengeteg egy ilyen kis bandához mérve.

SZb: Csongrád megye nem számít épp biztos továbblépésnek az országos hírnév felé (lásd CPg, Nyers és a többi kisebb). Zenei téren meddig lehet eljutni egy dél-alföldi kisvárosból szerintetek?

CR: Bizakodunk benne, hogy valamikor eljönnek azok az idők, amikor ha csak egy kicsit is, de ismerni fognak az ország számos részén. Ezt persze úgy tudjuk elérni, ha van egy jó hanganyagunk, amit szívesen hallgat mindenki és amit élőben is szeretnének hallani, így eljönnek a koncertjeinkre. És kitudja lehet épp a SZIN-es koncerten fog bennünket fölfedezni valaki…hiszen sosem lehet tudni.

SZb: Állítólag egy interjú kötelező eleme a bulvár kérdés is. Ennek fényében kérdezem, hogy mi volt a mai ebéd, mi a kedvenc SZINetek, koncert után szoktak-e felajánlkozni lányok(/fiúk)?

CR: Ha tényleg érdekel mindannyiunk ajkához főtt étel ért a mai ebéd során, és ha már szivárványos nevünk van, elmondhatjuk, hogy minden SZINt szeretünk. Lányok egyenlőre nem ajánlkoztak fel, és bár megtévesztő lehet a bandanév, de még fiúkra sem volt példa :D.

SZb: Azt nem kérdezem, hogy mit vártok a SZIN koncertetektől, mert túlságosan magas labda lenne, inkább arra lennék kíváncsi, hogy hogyan készültök a kora délutáni meleg (rosszabb esetben tűzforró) időjárásra, és az ettől kókadozó közönségre? Van-e valami tuti tipp?

CR: A tuti tippünk az nem más lenne, mint hogy úgy játszunk, hogy az egész Partfürdő odacsődüljön a színpadunk elé. A meleg enyhítésére pedig valószínűleg csak az Istenhez való fohászkodásunk tud használni valamit...vagy egy medence a színpad közepén.

SZb: A SZINen túl merre lesztek hallhatóak mostanság?

CR: Nos ha minden igaz, a SZIN előtt lesz egy föllépésünk Szegeden, és egy Makón, de mivel még egyik sem 100%-ig biztos, időpontot nem mondunk. A fesztivál utánról pedig még majdhogynem semmit sem tudunk, de amint fölmerül valami, azt nyilvánosságra hozzuk Myspace oldalunkon.

A Chasing Rainbows augusztus 28-án, szombaton lép fel a SZIN Pepsi színpadán 14:00-14:45 között.

Kevés olyan magyar hiphop banda van ma Magyarországon, amelyik viszonylag sok idő alatt viszonylag kevés lemez kitolásával akkora népszerűséget ért volna el, mint az Akkezdet Phiai. Méltatlan módon most először esik róluk szó ezen blog hasábjain, de gyorsan be is pótoljuk a lemaradást, mert nemsokára még SZINterjút is készítünk velük. (Zárójelben jegyezném meg, hogy nagy rajongójuk vagyok, és még emlékszem, amikor a mára megboldogult SüssFelNap!-ban nyomtak freestyle-bulit, nem túl sok user előtt. Az pedig hatalmas élmény volt, hogy a fülledt budapesti underground közeg után viszonthallottam őket az ország másik pontján is, Szegeden és kicsivel mellette is.)

Szerencsére viszonylag könnyű megmondani, hogy az Akkezdet Phiai (azaz AKPH) mitől jó. Egészen egyszerű az indok - mert kurvajól nyomják. A szövegek zseniálisak - még a nagy rímhányó Romhányi is megirigyelhetné tőlük. A zene nagyon korrektül oda van rakva - olyan bólogatós muzsika, amire jól esnek a szövegelések, és amiket szívesen hallgat az ember 'instrumental' verzióban is. Az egész produkció színvonalas, ami a magyar hiphop szcénára ráfér, nem is kicsit. Na de vissza az elejéhez.

Mivel játszol - az egyik legkeményebb, legjobban sikerült nóta

Az Akkezdet Phiait két úriember alkotja - Újonc és Saiid. Bevallom, amíg nem olvastam nemrég jobban utánuk, nem hittem volna, hogy egy kamaszkorú bandáról van szó, közel 15 éve nyomják együtt. Minden kezdet kezdetén ők még nem voltak 'akkezdet' ifjai, akkor még Higher Tone Alliance néven szóltak. Elkezdtek számokat írni - első körben főleg zenét, és angol szövegeket. Aztán úgy alakult, hogy mindenféle hatásra nekiálltak magyarul is ugyanezt előadni, ehhez jött a magyar elnevezés. Ezek az évek szülték azokat a demo számokat, amelyek ekkor még a Streetnoyz Entertainment gondozásában, később pedig az Akkezdet című első igazi albumon megjelentek, és mára mondhatni, kultikussá váltak.

Éljen a Europe! Sikerült elérnünk Mic Michaeli-t, a Europe billentyűsét egy rövid interjúra. Kiderült róla, hogy szeret rövid és velős válaszokat adni, és ő is ökotudatos. Mic, ezúton is köszi az interjút :)

SZINblog: Szerintetek lesz még ugyanakkora slágeretek, mint a Final Countdown volt a maga idejében?
Mic Michaeli: Valószínűleg nem, de sose adjuk fel.

A kép a Europe galériájából származik, Mic a legelső úriember a képen

SZb: Mi motivált titeket abban, hogy a legutolsó albumnál visszanyúljatok a kemény rockhoz?
MM: Úgy gondolom, mindig is kemény rockot játszottunk. Azt sose döntjük el előre, hogy milyen irányba megyünk el zeneileg egy-egy lemezen, csak lesz, ami lesz. Valószínűleg a jövőben is tovább kísérletezünk majd a stílusokkal.

SZb: Van különbség a 80-as évekbeli és a mai rajongók között? Tudtok arról, hogy vannak a Europe-nak olyan rajongói, akik az elejétől kezdve követnek titeket?
MM: Nagy különbség nincs, azt leszámítva, hogy a rajongók között van 12 és 82 éves is. Sok olyan rajongónk van, aki a kezdetektől velünk van, és az új generációkból is vannak sokan, ami nagyon hízelgő.
 
SZb: Miért álltatok le a zenéléssel egy évtizedre, és hogyan jött, hogy újra összeálljatok? A legnagyobb slágeretek 20 éves, mi hat motiváló erőként most?

Ahogyan a Szegedi Ifjúsági Napok is évről-évre arculatot váltott, a mi kis nem hivatalos blogunk is igyekezett megújulni. Adózzunk most néhány percnyi mély áhítattal az elmúlt évek design-jai előtt, és gondoljunk hálával azokra a pixelgyári munkásokra, akiknek verejtékes munkája ily' csinos csomagolást adott a lenyűgöző tartalomnak!

2006

Első évünk a Blogteren indult - az akkori design a SZIN szervezőinek, és a Blogter gépészeinek kooperációjából alakult ki. Lágy minimalizmus, erős branding, lelkes amatőr bloggerek - azok voltak a szép idők!

... azaz Marcus Fürederrel, a Parov Stelar Band első számú alapkövével. Az Etage Noir kiadón keresztül sikerült őt elérni, ezúton üzenjük neki, hogy "Thank you, you are cool!".

Íme az interjú.

SZINblog: Hogyan jött a zenekar neve, és miért nem a sajátodat használod?
Marcus Füreder: A név fiktív, és nincs semmi köze semmihez. Csak úgy kitaláltam, de úgy érzem, egész jól passzol hozzám és a zenéhez, amit csinálok.

SZb: Hogyan jött össze a zenekar, és mit lehet tudni a Parov Stelar Bandről?
 MF: Egy kis idővel azután, hogy elkezdtem zenét szerezni, és megszületett néhány kiadott anyag (mindig egyedül alkotok) úgy éreztem, hogy jó dolog lenne mindezt kivinni a színpadra. Mivel a zenémnek van egyfajta organikus hangzása, nem akartam belőle klasszikus egyszemélyes élő előadást csinálni, így kerestem zenészeket, akik csatlakoznak hozzám. Szerencsére a legjobbakat sikerült megtalálni. Nagyon jó csapat lettünk, és tényleg mondhatom, hogy nemcsak zenekar, de barátok is vagyunk.

SZb: Hogyan tudnád leírni a zenei stílusotokat? Hogyan születnek a dalok?
MF: Mostanában 'electroswingnek' hívják, és ez egész jó megfogalmazás, a kifejezi a lényeget: ez a zene évtizedeket kapcsol össze. Az inspiráció a swing időszakából jön, de próbálom ezt a hangulatot a mai időbe átültetni.

Facebook-os cipőlájkolást nyerték: Kovács Edina (89) és Petrás Ádám (43).

Alább a nyertes alkotások: 

Kovács Edina

Petrás Ádám

Nyereményünk egy-egy SZINes Tisza cipő. Gratulálunk nekik! 

A további nyertesek (mert az is van, csak bénák vagyunk és félálomban írtuk a postot):

Pólót nyertek: Tóth Kata (65) és Kószó Attila (15).
Passtartót nyertek: Sipos Dia (65) és Molnár Roland (12).

Gratula még egyszer!

Indítottunk egy játékot. Július 6-a éjfélig a második fordulóba bejutottakra több mint 8 ezren szavaztatok. NYOLCEZREN!!! Az rengeteg...

Na de tudjuk, hogy titeket ez nem nagyon érdekel... A lényeg most jön
 

A legtöbb szavazatot (2448) kapta: Chasing Rainbows

Ezzel ők jutottak be a fesztiválra - a nyereményük egy koncertlehetőség (várhatóan) 2010. augusztus 27-én 14 órakor a SZINen a Pepsi színpadon!

A verseny végeredményét itt tudjátok lecsekkolni, elég szoros lett!

Köszönjük, hogy jelentkeztetek, játszottatok, szavaztatok, és gratulálunk minden zenekarnak, akik az első és második fordulókon részt vettek!

ps: Ha a jövőben lesz lehetőségünk, folytatjuk a tehetséggondozást. Az ideihez még annyit, hogy az első 10 zenekar Myspace oldalait kint tartjuk a linkjeink között, hátha dob valamit az érdeklődésen.

ps2: Technikai okokból sajnos elmaradtak az interjúk a zenekarokkal. Cserébe felajánljuk, hogy ha küldötök magatokról egy kis szösszenetet kép(ek)kel ellátva, akkor kitesszük a blogba.

ps3: A nyertes zenekar legyen szíves és küldjön nekünk egy emailt a szinblog@gmail.com-ra mindenféle elérhetőséggel, és mi továbbirányítjuk őket a fesztivál szervezőihez! Köszi!

Napra pontosan öt éve indult el a Szegedi Ifjúsági Napok nem hivatalos blogja - akkor még a Blogteren. (Az első bejegyzést Boros Gyula, a fesztivál főszervezője írta, és valami technikai malőr miatt ma már nem elérhető.) A mai napon magunkat (is) ünnepeljük (elégedetten meglapogatjuk egymás hátát, és szembe dícsérjük magunkat, hogy milyen frankók vagyunk). És persze benneteket is ünneplünk, kedves olvasók (akkor is, ha most jártok itt először), mert őszintén hiszünk benne, hogy mindenki megérdemli, hogy egyszer jól rágondoljanak.

Öt év nagy idő - jövőre beiratnak minket iskolába. Sok változás történt ezalatt a blog életében (szerzők jöttek, szerzők mentek, fotósok váltották egymást), de a legfontosabb talán az volt, hogy két éve ideköltöztünk Blog.hu-ra. Ma pedig hivatalosan is kivonulunk a Blogteres címünkről, és az idei fesztiválról már csak ezen az oldalon tudósítunk.

Ha valakit érdekel az őstörténetünk, a későbbiekben még ejthetünk róla néhány szót, most azonban megyünk, elfújjuk a gyertyákat a tortán, felbontjuk a pezsgőt, és egész este makramézni fogunk.

Bigyó: Utolsó VOLTos napunk is izgalmasan telt. Túlzás lenne azt mondani, hogy megtelt a fesztivál területe, de nagyon sokan jöttek el szombaton is - az utolsó adatok szerint az egész fesztivált 78 ezren tisztelték meg, de nem volt telt ház egyik napon se (na jó, pénteken majdnem).

Mi viszonylag későn értünk ki, az MR2-n már Nemjuciék tolták ezerrel, szokás szerint jól. Utána láttuk még Németh Jucit kukoricát majszolni (ment amúgy a celebspotting, a post végén kilistázunk mindenkit).

Mivel éhesek voltunk, elcsászkáltunk a Converse Aréna felé, ahol Akkezdet Phiai léptek fel éppen. Ők jönnek a SZINre is, aminek én személy szerint nagyon örülök, mert egyrészt az egyetlen hip-hop banda, akiket szívesen hallgatok, másrészt pedig jó arcok - tervbe van véve egy interjú velük is. Naszóval épp ők nyomták, viszonylag sok arcot megmozgatva, de a hangosítás a sátron kívűl nem volt a legjobb, szinte semmit se hallottunk a zenéből. Ez főleg azért bántott, mert abban(is) nagyon jók. Sebaj, majd SZINen bepótoljuk.

Mandrake: Akkezdet nekem ígéretesnek és szórakoztatónak tűnt (bár tudom, hogy nem kimondottan ma kezdték), csakhogy a hangosítás miatt a zenei alapokból sok mindent nem hallottam, és mivel a szövegeiket nem ismerem, kicsit nehezen - leginkább sehogyan sem - értetettem. Minden esetre igyekszem továbbképezni magam belőlük.

Bigyó: Amikor már meghallgattunk mindent, ami érdekesnek tűnt, átmentünk a Soulfly-ra, akik brazil/amerikaiak, és kókemény metált tolnak. Na jó, nem is metált, hanem rockot, de egész kellemeset, jó aláfestője volt az utolsó délutánnak.

Mandrake: Tettünk egy kis kitérőt, és belehallgattunk a Neo-ba, akik nyomték a szokásos coolságot, és még az év vége előttre ígértek egy új lemezt. Ugyanebben az időszakban összefutottunk egy golden retrieverrel, aki mérhetetlen türelemmel viselte a zajt, és mindenkivel igyekezett összebarátkozni, mi pedig gügyögő óvodásokká váltunk a közelében.

Bigyó: Aztán jött végre a Kispál és a Borz az utolsó soproni koncerttel.

Sajnos ennek is vége lett, pedig szívesen beraktam volna loopra az egészet. Lovasi nagyon elemében volt, pálinkázott a színpadon, térített, és konkrétan végigdumálta a bulit, ami amúgy kifejezetten jól sikerült (a közvetlen környezetünkben csattogó mogyorótörő izék ellenére is, amit a Chio osztogatott, és irtózatosan borzasztó hangot árasztott, olyan igazi élményrombolót). Elhangzott az összes kedvenc dal, kivéve a Csillag vagy fecske, Kispálék megkapták a plakettjüket a VOLTos kiállítás örömére, mi pedig ezúton köszönjük neki, hogy rajtuk nőhettünk fel. Azért én bízom benne, hogy lesz még rá alkalom, hogy őket színpadon láthassam ilyen felállásban...

Mandrake: Lovasi reggel 8-as iskolakezdés, és az ehhez kapcsolódó korai kelés elleni kirohanása mellett bevezetett minket a szarvasbogarak nemi életébe, valamint megtudhattuk, hogy ki a kedvenc soproni borásza (Luka Enikő), és hogy Kispál András új zenekarának neve Velőrózsák.

Bigyó: Kispálék olyan sokat zenéltek, hogy a Massive Attack majdnem fél órás csúszással kezdett. Bár mi mindketten szeretjük őket, úgy döntöttünk, hogy hangulattól függően megyünk át DUB FX-ékre. Ez utóbbi és fél órával később kezdődött - volna, ugyanis negyed egykor nekivágtak - és persze mi ott voltunk, mert bár a Massive Attack nagyon jól szólt, minket nem nagyon mozgatott meg. Nem úgy az ausztrál zseni.

DUB FX és Flower Fairy (és a plusz egy MC, akinek nem tudjuk a nevét) fantasztikus hangulatot csináltak. A tömegnyomor ellenére nagyon jól szórakoztunk, majdnem két órán át, mert a srácot alig lehetett lelőni, és mert a közönség annyira élvezte. Minimál színpadtechnika mellett irtó jó videókkal, egy tündéri Flower Fairyvel és abszolút lazán nyomták, nekünk meg tuti benne vannak a top 5-ben. A koncert után pedig hambival búcsúztunk a VOLTtól, és azzal a közmegegyezéssel, hogy jövőre is jövünk.

Mandrake: És ha már megígértük, íme a listája azoknak a hírességeknek, akikre rávetettük kíváncsi tekintetünket a fesztivál forgatagában: Réz András (többek között velünk élvezte a Hollywoodoo-t), Fiala János (Billy Idol-on), Puzsér Norbert, Zságer Balázs (Air-en, és Kruder & Dorfmeister-en pörgött), Lola (aki próbált napszemüveg és puha kalap alá rejtőzni, de a csizmája elárulta), Takács 'Jappán' Zoltán (a HS7 billentyűse az Air előtt küzdött az egyensúlyáért), Lobenwein Norbert (a főszervező, amint megtekinti munkája gyümölcsét), Gerendai Károly (amint megtekinti Lobenwein Norbert és Fülöp Zoltán munkájának gyümölcsét), és számos más fellépő, akik most nem jutnak eszünkbe (kivéve Németh Juci, aki - amint fentebb írtuk - főtt kukoricájában mélyedt el).

Bigyó: Az általunk legjobban várt napon vagyunk túl a VOLTon. Az embertömeg - ha lehet - még nagyobb, ezt főleg Prodigy-re menet éreztük, amikor is szinte fennakadtunk a nagyszínpad felé igyekvőkben. A melegre való tekintettel csak a kora esti órákban értünk ki a fesztivál területére, ahol rögtön két programváltozásba botlottunk - a PUF délután 4 helyett negyed 10kor kezdett az MR2-n, Ákos pedig fél 9kor 9 helyett, de minket nem zavart, a PUFot a mezőn chillezve végighallgattuk - még mindig jók, szeretjük őket.

Mandrake: Ez volt az első olyan nap az idei fesztiválon, amikor tényleg lehetett érzékelni, milyen tömeg gyűlt össze, és a mai, záró napon is hasonló rajzásra számítunk. A nagy tömegre természetesen a maga módján reagált a hely törékeny bioszférája is - a táplálékhoz jutás szintideje megnőtt, az angolvécéket pedig egy időre - dugulás miatt - le kellett zárni.

Bigyó: Aztán mászkáltunk még mindenfelé egyet, ettünk, meg hasonlók, és átmentünk a nagyon nagyon nagyon várt Prodigyre. Már előtte beszéltük, hogy amennyire várjuk, nagyon elszontyolító lesz, ha csalódnunk kell. Hát, igazából nem is tudom.

A Prodigy nagyon kemény cuccot tolt, mert irtó jó (parti)zenét csinálnak, és nagyon jó érzékük van ahhoz, hogy hogyan hergeljék a tömeget - még ha ez nem is mindig jött össze, és a feka MC csávó (akinek csakazért se tudom a nevét) hatvanszor mondta el, hogy "where the fuck is my fuckin people?", mire reagáltunk valamire. A csúcspont egyértelműen a Smack my bitch up alatt alakult ki, amikor sikerült leguggoltatni a közönséget, hosszadalmas könyörgés árán... Szóval a buli maga jó volt, de egy erős négyesre értékelném, mert sokkal többet nem tett hozzá ahhoz az érzéshez, amikor az ember mérsékelten besztondulva otthon elkezd rá pörögni. Attól még nagyon szeretjük őket, és jól éreztük magunkat, csak izé na. A négyest pedig elsősorban azért kapják, mert kihagyták a szerintem valaha volt legnagyobb slágerüket, a No Good-ot. nanemár.

Mandrake: Két személyes megjegyzés a Prodigyhez: 1) a koncert csak annyiban volt több az 1996-os Szigetes koncertnél, hogy kicsit több lámpa volt, és játszottak az azóta született számokból, ezen felül 2) a Prodigy tulajdonképpen demokratizálja a közönséget, mert jó ürügyet kínál minden kontrolvesztett idiótának - nemre, korra, vallásra, etnikai hovatartozástól függeltenül - arra, hogy a sörrel és testrészekkel büntesse a körülötte lévőket.

Bigyó: Prodigy után elpilledtünk a 30Y-ra (akiket itt érdekes módon éjjel fél 1 körülre tettek, nálunk SZINen ez általában 7-8 közé esik), majd átporoszkáltunk Kruder & Dorfmeisterék bulijába, amit főleg én vártam nagyon (és Mandrake hősiesen végighallgatott). Zságer Balázsék közvetlen környezetében ugráltuk/tam végig, mert jó volt, nagyon jó. Nekem volt ez igazán élmény, mert egy időben nagyon sokat hallgattam őket, és jók, tényleg jók, még ha nem is mindenki számára élvezhető az, amit tolnak. Hajnali négykor aztán úgy döntöttünk, hogy irány haza, mert már kel fel a nap, mi pedig nem akarunk vele kelni.

Mandrake: A Kruder & Dorfmeister tényleg érdekes tapasztalat volt - mivel nem vagyok járatos az elektronikus zene világában, a legtöbb, amit elmondhatok róla, hogy végtelenül tanúságos, és jellemformáló élmény, ha az ember két öltönyös, Lufthansa alkalmazottra hajazó tag 10+ perces számait próbálja befogadni majd' két óra terjedelemben. A látvány - videofalak loopolt animációkkal - viszont abszolút csillagos ötöst érdemel.

Vagyis második nap, nem is első, mert itt nem úgy számolják. Vagy nem tudjuk. Na mindegy.

Tegnap tényleg beindult a fesztivál, és már nemcsak az elvetemült Edda-rajongók lepték el a kempinget. Azt nem volt nehéz konstatálni, hogy 1. még mindig nincsenek félórás sorok a kajás/piás pultok előtt, és 2. a budira se kell órákig sorban állni, pedig sokkal nagyobb nézőközönsége volt az esti programoknak.

Kezdtünk egy közepesre értékelt Kenedivel, ami Kardos-Horváth János vadiúj projektje, mivel a Kaukázus megszűnt létezni. Hogy ez utóbbi esemény miért következett be, nem teljesen tiszta, mert (és itt most idézet következik) "gyere ki a gázból, gyertek ki Gázából, gyere ki a Gazprom hálójából", szóval a filozófia hasonló, mint korábban volt, csak más a gyerek neve, és kicsit talán kevésbé lendületes, mint a nagyon kedvelt előd. Na mindegy, ők tudják, mit csinálnak, mi nem estünk hanyatt tőle. Talán majd eljön az az idő is.

Aztán átcsámpáztunk Belgára, akik még mindig nem normálisak, viszont maximálisak kitartottak a hatalmas melegben. Pozitívum, hogy a kordonok mögül locsolás érte a tömeget, hogy ne fulladjanak ki teljesen. Míg Tituszék a színpadon szerencsétlenkedtek, mi a bungee-jumpingolókat figyeltük, akikből hirtelen sok lett (és akik egy vagyont hajlandóak kifizetni egyetlen ugrásért - ezúton jeleznénk, hogy ha valaki felajánl nekünk egy kisebb összeget, mi is hajlandóak vagyunk magunkat alávetni a darunak). 

Belga után kíváncsian ültünk le az MR2 színpad elé, ahol Soeri & Poolek készülődtek fellépni. Amíg a behangolásuk tartott, megállapítottuk, hogy a Supernemből Papp Szabi és a Heaven Street Seven billentyűse, Takács Zoltán biztosan tagjai a bandának, akik amúgy teljesen elborultak, és meglehetősen jó zenét csinálnak - még ha nem is veszik magukat meg a közönséget túl komolyan.

Aztán jött Parov Stelar, aki (szerintünk) erős ötös alára értékelődött, ugyanis az énekesnő hangját nem sikerült túl jól belőni, így alig hallatszott, de bízunk benne, hogy jobban fog menni a SZINen. Amúgy nagyon sokan voltak a koncerten, ami kellemes hangulatban telt, de mi otthagytuk Billy Idol miatt, akiből nem biztos, hogy valaha látunk még élő darabot, Parovékból pedig több, mint biztosan.

Szóval jött Billy. Billy f*ckin' Idol. Szavakat nehéz rá találni, ugyanis a pasiban annyi energia van még mindig, hogy ha egyszer meghal, atomtemetőbe kell majd temetni. A zenekar, akiket hozott magával nagyon jól csinálták a dolgukat, különösen a Richie Samborára hasonlító, fura séróban nyomuló szólógitáros, riszpekt nekik innen is. A koncert maga egy pörgős, jól összerakott show volt, Billy fel alá ugrabugrált, rohangált, mutogatta az amúgy nagyon pöpec kockás hasát, látszott rajta, hogy jól érzi magát ő is (egyszer még a közönség közé is beszabadult, a biztonságiak csak bambán bámulva próbálták felfogni a történéseket, nem is nagyon mozdultak utána).

Elhangzottak a jól ismert slágerek, a Dancing with myself, a Sweet 16, a Rebel Yell meg persze a White wedding is, jó volt látni, ahogy a tömeg egy emberként ugrál. Jó buli volt, na, még Mandrake is táncolt (immáron másodszor a fesztivál alatt - ez azt mutatja, hogy élvezi ő is).

Billy bácsi leköszönése után vacsi közben belehallgattunk a Quimbybe is, akik hozták a szokásosat, majd megnéztük, hogy a nagyon várt Air mit nyújt.

Hát, nemtom. Amennyire ismerem őket, tudtam, hogy inkább háttérzenének használhatóak (arra nagyon jól, igazi gyerekcsinálósok), de nekem valahogy nem jött be koncerten. Mandrake is egyetértett abban, hogy mintha hiányzott volna az egészből a koncert-fíling. Hozták a hangokat, de mintha kicsit fásultak lettek volna, nem történt semmi extra. 

Hát ennyit tegnapról, ma jön az igazi Kispál búcsúkoncert, meg a Prodigy, akiket már most annyira várunk, hogy nagyon nagyon, aztán meg az én személyes kedvenceim, a Kruder & Dorfmeister. Juppijeee VOLT :)

Szervezés

Mandrake: Az első (nulladik) napunk legfontosabb tapasztalata talán az lehet, hogy a VOLT kiépítése jól átgondolt, és még ha az első háromnegyed órában kicsit elveszve bolyongtunk is a fesztivál területén, estére sikerült hozzászokni. A tájékozódást nagyban segíti, hogy a térképeken feltűntetett sorszámok jól láthatóan visszaköszönnek az egyes helyszíneken. Bár korai még ítélkezni, a látogatók számához képest az esti csúcs (Edda-Omega-Tankcsapda) ideje alatt is viszonylag gyorsan lehetett italhoz, és/vagy wc-hez jutni.

Bigyó: igazából a VOLT nekem (mint elsőfesztiválozónak) olyannak tűnik, mintha a Szigetből kivonnánk a SZINt. Területre kisebb, mint nálunk, szervezésre pedig Szigetesebb, okos megoldásokkal. Nekem az jelenti a pluszt, hogy viszonylag sok a füves terület, pl az MR2 színpad előtt simán le lehet telepedni, ami azért egy Pepsin elképzelhetetlen lenne a SZINen anélkül, hogy nem lennénk nyakig koszosak...

Fesztiválozók

Mandrake: Látogatók tekintetében meglehetősen vegyes a kép: kenguruban meghurcolt, margaréta sapkás, értetlenül rugdalózó csecsemőktől bakancsos, forrónadrágos, atléta trikós rocknagyiig mindenféle szerzettel összefutottunk már. Egyelőre egy jól érzékelhető külföldi csoporttal találkoztunk, az osztrákokkal, akikből - pletykák alapján - 20-30 ezret várnak a fesztivál ideje alatt. (Valószínűsíthető, hogy nem pont a magyar rocklegendákra voltak kiélezve, úgyhogy csak ezután kezdenek el beömleni.) Az ivararány kora délután kiegyensúlyozottnak tűnt, de sötétedés után a tesztoszteron azért felülkerekedett.

Bigyó: jaja. A fesztiválarcok mindenhol ugyanolyanok. SZINen viszonylag több a fiatal, a középkorúak, neadjisten idősek aránya itt sokkal magasabb.

Szolgáltatások

Mandrake: Az egészséges folyadékháztartás fenntartására egyelőre minden körülmény adott - van elég italpult és mellékhelység (persze a vadon gyermekei még mindig szívesen vonulnak el a bokrok, vagy sátrak közé lerakni világi terheiket). A sör - a helyszínből adódóan Soproni - korsós, vagy dobozos formátumban 400-500 forint körül mozog, az üdítők 360 magasságában állnak. Van ázsiai, jugoszláv (sic!), olasz és belga gyorsbüfé is, de persze lángos, rántott szelet, és sült kolbász is akad. Általában 500-1500 forint között lehet belőni egy- egy adag árát. (A belga hamburger olcsónak számít, de a vásárlót hamar zavarba hozza a 4-5 választható szósz, amit rányomathatnak.)

Bigyó: amin nagyon meglepődtünk, hogy a SZINes pizzások itt is jelen vannak, az egyik kiszolgáló leányzó pedig egészen Szegedről jött fel Sopronig - ezt a konklúziót azért tudtuk levonni, mert személyes ismerőst tisztelhetünk benne :)

Koncertek

Mandrake: A színpadok kicsit közel vannak egymáshoz, és a hangterek részben egymásba érnek. Mindez különösen a nagyszínpad és az OTP Junior színpad kapcsán érezhető. S bár a nap nagyobb részében mindez nem volt különösebben problémás, a Kiscsillag alig tudta/akarta elkezdeni a koncertjét, mert annyira zavarta őket a nagyszínpadon bömbölő Tankcsapda. (Lovasi kicsit idétlenül próbálta mindezt kommunikálni - volt is ciccegés, meg értetlenkedés.) Amúgy minden oké. Meghallgattuk Kőhalmi Zoltánt - nem okozott csalódást. Számomra a nap csúcspontja a Zuboly volt, akikről eddig meglehetősen keveset tudtam, és az alapján nem igazán voltam rájuk kíváncsi. Bigyónak hála azonban mégis megnéztük őket, és igazán pozitív csalódás ért. Élőben egészen kiváló munkát végeztek - jelesre értékelem. Nagy kíváncsisággal vártam ugyanakkor a Datarock norvég elektro-őrületét, ezt a koncertet azonban vegyes érzelmekkel hagytuk ott. A Datarock olyan zenét nyom, mintha a Scissor Sisters megerőszakolná a Talking Heads-et egy Apollo 440 koncerten, és egy hallgatóbarát, de felejthető valami születne. Szerintem, persze, és hát ugye elektronikában nem mérvadó a véleményem.

Bigyó: csak egyet tudok érteni Mandrake szavaival, azt hozzátéve, hogy nagyon készülünk a ma esti bulikra - Parov Stelar Band, Billy Idol és az isteni AIR, akiket Sofia Coppola is nagyon szeret. Azt még nem tudjuk, hova kell menni ahhoz, hogy fotókat tudjunk készíteni a Nagyszínpadról, de megoldjuk. Az biztos, hogy majd csak a fesztivál után tudunk képeket feltölteni, mert a mobilnet nem a legfrankóbb erre a célra, és mégiscsak inkább pihenni jöttünk, mint dolgozni.

Tegnap már majdnem írtunk arról, hogy itt vagyunk a VOLTon Sopronban Mandrake-kel, de aztán internet hiányában mégse sikerült.

Most viszont igen, mert bejutottunk a T-Mobile (ez itt nem a reklám helye) sátrába, ahol kihelyezett gépeken lehet netezni. Fotók majd lesznek, ugyanis kaptunk fotós/sajtós passzt (ami itt úgy van megoldva, hogy egy plusz karszalagot raktak ránk a sima bérletes mellé, nincs nyakbalógató).

Az első benyomások: más, mint a SZIN. Politically ez a legkorrektebb meghatározás. Egyrészt a hegyi levegő megléte, másrészt a víz hiánya, harmadrészt pedig az okozza ezt, hogy mégiscsak az ország egyik legnagyobb vidéki fesztiváljáról beszélünk - még ha annyira szeretjük is Szegedet és a SZINt.

Az igazából a legnagyobb különsbég, ahogy Mandrake előbb megállapította, hogy egész Sopron a fesztivál mellett van. Ez persze javarészt abból adódik, hogy a Lővér kemping a város szélén (egészen pontosan a Sopron tábla mellett) helyezkedik el, a zenebona pedig nem jut le a völgybe. Az viszont közös a SZINnel, hogy itt is és otthon is ellepik a várost a fesztiválozó fiatalok... Sopron meg ezt nagyon élvezi, mert még nagyobb a bevétel :D

Ma esti programokról annyit, hogy lesz Omega, Edda (amit mi tuti kihagyunk), Datarock, Kiscsillag, meg hasonlók, akit érdekel, csekkolja a VOLT honlapját, és szedelődzködjön, mert még ideérhet a holnapi bulira, amikoris Billy Idol csap a húrok közé (vagy valamelyik gitárosa).

Ja és nagyon jó a Civil Zóna, sokkal nagyobb és bővebb, mint nálunk, én már adtam is vért (és meglepő módon nem lettem rosszul). A Vám- és Pénzügyőrség meg egy nagyon korrekt kis előadást tartott a hamisított cuccokról - hiába, minket minden érdekel. A keresztények is (végighallgattuk őket), mert ők meg itt passióznak folyamatosan a fesztivál utcáin.

Írunk még, mert jól érezzük magunkat. (most ment el mellettünk a város polgármestere, Dr .Fodor Tamás, riszpekt neki, négy kamerással harcol)

4311 szavazat két hét alatt. Íme a lista az első 10 továbbjutóról. (zárójelben a szavazatszámot csekkolhatjátok) 

1. Shiva (719)

2. Hope The Last (460)

3. WARN!NG (344)

4. Chasing Rainbows (289)

5. Vakolat (259)

6. KisHerceg (190)

7. Sophie Braun (186) 

8. Stainless (160)

9. FlyJam (154)

10. Tirpunk (150)

A LIFEJUNE zenekar jelezte, hogy más úton bejutottak a fesztiválra (ezúton is gratula nekik!), így kiszálltak a játékból. Értelemszerűen, ha bejutottak volna az első tízbe, akkor ugrottunk volna tovább a következő bandára.

A továbbiakban újrakezdjük a számlálást, így megint meg kell mozgatni a tömegeket... (szokás szerint a jobb hasábban az új szavazódoboz) A teljes lista a szavazatok számával elolvasható itt.

Minden benevezett zenekarnak gratulálunk, és reméljük, jövőre újra lesz lehetőségük megpróbálni. A bejutóknak pedig üzenjük, hogy kössék fel a gatyamadzagot, július 6-ig mindent bele!

Még majdnem két nap van hátra a zenekaros szavazás első fordulójának lezárultáig, mi pedig úgy gondoltuk, kicsit súgunk az állásról, hogy kicsit izgalmasabb legyen. Persze a kis súgás tényleg csak kicsi lesz.

2010. június 13-án 11:00-kor az aktuális állás szerint:

• Összes szavazat: 3624
• Első helyezettre adott szavazatok: 532
• Tizedik helyen állóra adott szavazatok: 113

Hogy ki áll az első helyen, és ki a tizediken? Nos, az egyelőre titok. Szavazzatok (itt jobbra az oldalsávban), ha még nem tettétek meg!

Igyekszünk idén is SZINterjúkkal gazdagítani a blogot, de amíg várunk a zenekarok válaszaira, csináltunk egy interjút Percyvel, aki a Szegedi Ifjúsági Napok egyik szervezője,  és többek között elsősorban neki köszönhetjük a külfüldi fellépőket, meg még sok mást is persze. Az érdekelt minket elsősorban, hogy hogyan alakul ki az aktuális előadók listája, meg persze mindenféle backstage-sztori.

Íme:

SZINblog: Mitől függ, hogy kiket hívtok meg a SZIN-re?
Percy: Több szempontot is figyelembe kell venni a headliner-eknél. Első és legfontosabb szempont, az hogy az adott zenekar turnézik-e. Mert hiába van elképzelés és akár pénz, ha a zeneker elérhetetlen. Második szempont anyagi jellegű, hiszen mi is egy véges költségvetésből dolgozunk. Harmadik szempont, hogy másik fesztiválon ne lépjen fel kishazánkban, hiszen így teljesen hitelét vesztené a dolog. Sajnos az utolsó szempont igencsak megnehezíti a dolgunkat, hiszen a SZIN a legkésőbbi a nagy fesztiválok közül és sok zenekar, aki turnézik nyáron az augusztusban már jól megérdemelt nyaralását tölti valahol.

SZb: Van-e valami köze annak, hogy kiket hívtok meg ahhoz, hogy milyen a felhozatal a magyar fesztiválokon?

Végre fellépők napi bontásban:

2010. augusztus 25. (szerda) 0.nap

Beardyman (UK)
Besh o Drom
Brains
Csík zenekar és vendégei
Deák Bill Gyula
Duende
Fabula Rasa
Kinkiez
Korai Öröm
Ocho Macho
Óriás
Parov Stelar Band (AT)
Russkaja (RU/AT)
Technoid Community presents: Teebee & Calyx special 6 decks set
The Hated Tomorow
Vad Fruttik

2010. augusztus 26. (csütörtök) 1.nap

Adam Breaks
Akkezdet Phiai
Barabás Lőrinc Eklektrik
Belmondo
Biorobot
Chicane (UK)
Colorstar
Elite Force (UK)
Honey Beast
Hősök
IFS
Irie Maffia
Kiscsillag
Lingua Loca (DE)
Ludmilla
Magashegyi Underground
Magna Cum Laude
Maszkura és a Tücsökraj
PUF
Sugababes (UK)
Zagar

2010. augusztus 27. (péntek) 2. nap

Alvin és a Mókusok
Anima Sound System
Bad Girls Team
Balkan Fanatik
Beatrice
Cult Tribute
Depresszió
EasyDC
Erik Sumo
Europe (SWE)
Hollywood Rose
JackDanimalZ
Kowalsky mega Vega
Metallicum
PASO
Pont4
Scooter (DE)
Supernem
Tirke Honolulu

2010. augusztus 28. (szombat) 3. nap

30Y
Animal Cannibals
Auróra
Belga
Defected Party: Kincses, ATFC
Dreadful Peace
Dystopia
Folkfree
Láma Dalai
Mátyás Attila
N.O.H.A. (DE)
Nevergreen
Péterffy Bori és a Loveband
Quimby
Sex Action
Sheket
Sub Bass Monster
Subscribe
The Rasmus (FI)
Variola
Watch my dying

via Szin.org

Kezdjük ott, hogy nézzük meg a fiatalember honlapját. Itt akkor képet is kapunk róla, hogy mennyire épelméjű :)

Helyreigazítás:

Láttuk több, a játékra jelentkező zenekarnál, hogy kirakták magukhoz a szavazásra való felhívást. Ezzel persze nincs is semmi baj, de szeretnénk jelezni, és ezzel együtt tudatosítani is, hogy mi NEM vagyunk a SZIN szervezői, csupán bloggerek, akik annyira szeretik a SZINt, hogy nem hivatalos blogot írnak róla. Valójában csak kooperálunk a szervezőkkel (elsősorban információ-csere terén). Szeretnénk ebben a pozícióban megmaradni a jövőben is, ezért kérnénk azokat, akik kitették magukhoz a felhívást, hogy ha egy mód van rá, javítsák a szöveget. A zenekaros és SZINcipős játékot gyakorlatilag 5. szülinapunkra kaptuk ajándékba az igazi szervezőktől, és bízunk benne, hogy nemcsak mi örülünk neki.

Közlemény:

Többen jeleztétek, hogy rosszul szerepel egy-két zenekar neve az oldalon. Próbáltuk nagyon, de sajnos a technika nem teszi lehetővé, hogy megváltoztassuk a szavazás szövegét anélkül, hogy a zenekarok ne veszítsenek szavazatot.

Ennek megfelelően a Chaising Rainbows Chasing Rainbows, a Monkey Ranch Music Monkey Ranch (Foo Fighter Tribute) és a Life June LIFEJUNE, így kell őket számon tartani, és nem úgy, ahogy mi felvezettük őket a szavazásba. Még egyszer sorry.

Üdv, SZIN blog szerk.

Indítottunk egy játékot. Először úgy gondoltuk, hogy megpróbálunk előrostázni, de rájöttünk, hogy ennek semmi értelme, mert meglepően sokan jelentkeztetek! (mi nagyjából a felére saccoltunk)

Ezért lett hát az, ami most van. Alább olvasható azon zenekarok listája, akik versenyezhetnek a dicső SZINes fellépésért augusztus 27-én délután. Itt jegyezném meg, hogy formai hibák miatt az előszűrésen fennakadt zenekarok, akik nem elég dalt töltöttek fel az oldalukra, nem jutottak tovább. Nagyon sajnáljuk, de nem tehettünk kivételt senkivel. Jövőre talán összehozhatunk egy hasonlót :)

Mától (június 2.) lehet szavazni egészen JÚNIUS 15-ig. Mindenki egy szavazatot adhat csak le, szóval jól meg kell gondolni. Mivel szőrösszívűek vagyunk, egy ideig nem mutatunk meg semmilyen eredményt. Úgy izgibb. Aztán pár nappal a vége előtt majd azért megmutatjuk, így adva utolsó esélyt a családnak meg a barátoknak.

Június 16-ától már csak az az első 10 zenekar marad bent, akiket a szavazóközönség a legjobbnak talál. Újabb apróbetűs megjegyzés, hogy a bent maradó zenekarokkal várható egy rövidke email-interjú is, szóval készítsétek a beszédeiteket. Itt se fogunk egy ideig mutatni eredményeket, aztán hirtelen igen, de utána lehet, hogy megint eltűntetjük, és olyan izgalmas lesz a legvége, mint amikor a Megasztárban hirdetik ki a győztest.

Az tuti, hogy eredményt július 6-án este hirdetjük ki. Tudjuk, hogy ez fontos nektek, igyekszünk nem csúszni vele :)

A továbbiakat pedig majd akkor...

Az első fordulóba bejutott zenekarok listája pedig a következő: (dobpergés!) 

Amíg arra ösztönzünk mindenkit, hogy holnaptól szavazzon a zenekaros játékunk indulóira, addig elindítjuk a következő játékunkat is. Ez pedig nem más, mint a fesztiválcipő felélesztése. Játékba hívás gyanánt jöjjön is egy idézet az öt évvel ezelőtti felhívásunkból:

Küldd el nekünk a cipődet!

...a SZIN blogcsapata felhívást tesz közzé, hogy osszátok meg velünk lábbeliteket… Akarom mondani küldjetek fotót azon bakancsotokról, sportcipőtökről, szandálotokról, csizmátokról, papucsotokról, stb., amiben a fesztiválokat szoktátok látogatni.

Nos, hölgyeim és uraim, mint ahogy már facebook-on és itt a blogon is említettük a nyitónapon színpadra lép Parov Stelar egész bandájával. Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy számomra ez a legjobban várt koncert az összes közül, picit sajnálom is hogy már szerdán letudjuk, de legalább az tuti hogy a nyitány pozitív lesz.

Furcsa, hogy a N.O.H.A nemsokára hozza ki az 5. lemezét, mégis viszonylag kevesen ismerik őket - vagy legalábbis kevesen tudják, hogy ők azok, akik. Íme egy kis felkészítés a nyár végi koncert előtt.

A N.O.H.A elsősorban a Noise of Human Art (Az emberi művészet zaja) mozaikszava, másodsorban pedig a zenekart alapító úriember vezetéknevéből származik.

A zenekar - mint ahogy az Európában jellemző - meglehetősen multikulti. A nemrég csatlakozott énekesnő, Minerva Diaz Perez spanyol, Chevy, a magyarázóember (a.k.a MC) amerikai, a szaxin játszó alapító Philip Noha Prágából jön, a groove-ért pedig 3 német fiatalember felel: Jochen Eiken (billentyű), Tim Rachid (basszus) és Tobias Belker (dobok).

SZIN hírek:

A SZIN 2010 nyitónapján Parov Stelar lép fel. Ezt hívják úgy, hogy nyitóbumm.

Tegnap megpróbáltam összeszedni: Parov Stelar, Scooter, Europe, Sugababes, N.O.H.A., Elite Force, Russkaja, Silent Disco (az eredeti holland) minden eddiginél több külföldi a SZINen. Kihagytam valakit? És a lista még nem teljes. Úgy tudjuk, hogy még legalább egy külföldit be fognak jelenteni (aug. 28. szombatra).

Nem lesz JATE/SZOTE sátor a SZINen. Ezzel a szervezők két ígéretüknek tesznek eleget. Egyrészt sokkal több helyet kapnak a látogatók sátrai, másrészt meg kevesebb helyszínen szólhat több muzsika. Arról nem is beszélve, hogy a JATE a Tisza mellett volt, ami vitte a hangot rendesen.

Már csak pár napig tart a Rádió Plusz és a SZIN osztálySZINpátia versenyére való regisztráció. Kvízeket kell majd kitölteni, győztest meg június 25-én hirdetnek. Részletekért katt a linkre.

Június 1-ig lehet regisztrálni a zenekaros játékunkra, ha még eddig nem tettétek volna meg. Június 2-től indul a szavazási időszak. Eddig több mint húsz zenekar regisztrálta magát. Ha ez így folytatódik, akkor muszáj lesz kétfordulósra átalakítanunk a játékot.

Június legelején elindítjuk a Fesztiválcipő játékunkat is. Annyit már elárulhatok, hogy a fődíj egy-egy TiszaSZINcipő lesz.

Lesz hivatalos SZIN 2010 cipő. A tárgyalások még folynak a Tiszával.

Idén is lehetőségük lesz dolgozni, akik ilyen formában szeretnének részt venni a SZINen. Az érdeklődők figyeljék a fesztivál hivatalos oldalát hamarosan megtalálható lesz a jelentkezés opció, addig kis türelmeteket kérik a szervezők.

A SZIN 2010 fesztivál 200-220 millió forintból gazdálkodik, valamint arra számítanak, hogy elérik a 61ezres látogatószámot. Ez pont annyi lenne, mint tavaly volt. Pedig tavaly sokkal kevesebb külföldi lépett fel. Gyanús, hogy ha az idő engedi, akkor többen is leszünk, mint 61 ezer.

A teljes fesztiválpiacon az látszik, hogy a programkínálatban nincs annyi érdekesség, mint tavaly, minden nagy fesztivál szervezői óvatosabbak a válság miatt - mondta Bukovinszky Béla a Hegyalja Fesztivál főszervezője az indexnek.

Megkezdődött az a bírósági per, amelyben a Sugababes jelenlegi felállásának képviselői a formáció egyik alapító tagját, Mutya Buenát támadják, amiért az énekesnő megpróbálja elorozni az együttes nevét azzal, hogy szerzői jogvédelmet kért rá. A három jelenlegi tag szerint a név a kiadót, vagyis az Island Recordsot, írja a Kultúra.hu. Közben meg a szintén extag Keisha Buchanan könyvet ír a lányegyüttesben töltött időkről.

Idén is lesz Nyers. A Zöld Pardonban legalábbis. Arról még semmi hír, hogy el vissza hazalátogatnak-e Szegedre.

Valami biztosan lesz, legfeljebb lehugyoznak a színpadról – mondta Czutor Zoli saját zenekarára amikor megkérdezték tőle, hogy mit csinál majd a Belmondo az EFOTT feszten. Egyébként meg elkészült az új album a Szájba rágót!

Úgy látom orális fikszációjuk van az együtteseknek. Az Anima új albumának a címe pedig Tedd a napfényt be a számba. Négy évet kellett várni az új lemezre.

Már nagyon várunk egy hasonló felsorolást a SZIN fesztiválról.

A PENen ki lehetett próbálni a Silent Discót, amit egyesek Csendes Csajozós névvel illetek. A siker egyértelmű volt, Szegeden sem lesz másképp.