A SZINblog zenekaros játékán egy zenekart tudtunk bejuttatni a Szegedi Ifjúsági Napok 2010 fellépői közé. Olvasóink szavazata alapján ez a zenekar a makói Chasing Rainbows lett. Mostanra elérkezettnek láttuk a SZINterjú idejét is.
SZINblog:Tudtátok, hogy 1930-ban született egy hasonló című musical film Hollywoodban, a még mai szemmel is csinos Bessie Love-val és másokkal a főszerepben? Innen vettétek a zenekar nevét vagy esetleg a brit "testvérzenekartól"?
Chasing Rainbows: Nos a bandanév nem ezeken, de közeli szálakon fűződik, ugyanis mi a Huligánok c. film egyik betétdalából (amiből mellesleg készítettünk egy komplett feldolgozás számot a mi stílusunkba) vettünk ki egy sort, amely úgy szólt: délibábot kergetni, de angolra fordítva nem csengett valami jól, ezért a délibáb (mirage) szót kicseréltük szivárványra (rainbow). Így lett a banda neve Chasing Rainbows. E két szót tekinthetjük szinonimának, így a név jelentése nem változott, mi szerint minden ember a saját délibábját kergeti, ami mögött a saját bátor, erős és kitartó jelleme lakozik.
Ami pedig a brit „testvérzenekart” illeti, csak azután találtunk rájuk, miután már megválasztottuk a nevet és ezek után már nem voltunk hajlandóak lemondani róla. :)
SZb: Azt tudjuk rólatok, hogy 2009 szeptemberében alakultatok, de mi volt a CR előtt?
CR: Az együttes tulajdonképp két együttesből, az Always But Neverből, és a People of Thailandből kovácsolódott össze. Az AbN-ből Ády (Balogh Ádám – gitár, ének), Gabó (Niedermayer Gábor - basszusgitár) és Nagyi (Nagy Gábor - gitár), a PoT-ból pedig Marci (Hajdu Márton – dob), Zoli (Boldizsár Zoltán – szintetizátor) és Dani (Takács Dániel – ének, scream) került a bandába.
SZb: Amikor meghallgattam a zenéteket az egyértelmű (post)punk jegyek mellett nem tudtam figyelmen kívül hagyni, hogy mintha Nirvana Bleach lemeze köszönne vissza egy picit. Abban a lemezben volt annyi nyers erő, mint a ti számaitokban. Kiket tekintetek zenei mintáitoknak/elődötöknek? Vagy csak simán a makói hagyma szól belőletek?
CR: Őszintén szólva egyikünknek sem a Nirvana biztosította a zenei alapot, de a stílusunk valóban efelé kacsintgat. Próbáltuk ötvözni a metalcoret az éneklősebb fajta punk-rockal, majd ebbe vittük bele a saját stílusunkat. Mindent összefoglalva mindannyian úgy gondoljuk a bandába, hogy egyedi zenét csinálunk, hiszen ebbe a műfajba elég kevés az olyan együttes, akik magyar nyelven játszák a dalaikat.
Ami az elődöket és ösztönző együtteseket illeti, ezek közé tartoznak pl. az Underoath és a The Devil Wears Prada együttesek, amikhez talán a legjobban hasonlítható a zenénk, és mind a hatunknak a kedvencei közé tartoznak.
SZb: Örök kérdés: hány koncertet lehet végignyomni hörgős énekhanggal?
CR: Igazából a koncert hosszától függ ez a kérdés és nem a számától. Egyáltalán nem olyan vészes ez az egész, mint amilyennek kinéz, de azért másfél óra után már egy kicsit fáj az ember feje :D. Ezután akár 1-2 óra pihenés is elég és már lehet nyomni a következő show-t.
SZb: Mit tekintetek eddigi legnagyobb sikereteknek?
CR: Elsősorban azt, hogy bejutottunk a SZIN-re mint fellépő zenekar. Úgy gondoljuk, elég kevés bandának adódik meg az ilyen, hogy fennállásuk első évében már egy ilyen mértékű fesztiválon zenélhessenek. Ami szintén kellemes csalódás volt, hogy a banda első, debütáló koncertjén több mint 100an, fennállásunk harmadik koncertjén pedig már 320-an vettek részt. Ha belegondolunk, ez rengeteg egy ilyen kis bandához mérve.
SZb: Csongrád megye nem számít épp biztos továbblépésnek az országos hírnév felé (lásd CPg, Nyers és a többi kisebb). Zenei téren meddig lehet eljutni egy dél-alföldi kisvárosból szerintetek?
CR: Bizakodunk benne, hogy valamikor eljönnek azok az idők, amikor ha csak egy kicsit is, de ismerni fognak az ország számos részén. Ezt persze úgy tudjuk elérni, ha van egy jó hanganyagunk, amit szívesen hallgat mindenki és amit élőben is szeretnének hallani, így eljönnek a koncertjeinkre. És kitudja lehet épp a SZIN-es koncerten fog bennünket fölfedezni valaki…hiszen sosem lehet tudni.
SZb: Állítólag egy interjú kötelező eleme a bulvár kérdés is. Ennek fényében kérdezem, hogy mi volt a mai ebéd, mi a kedvenc SZINetek, koncert után szoktak-e felajánlkozni lányok(/fiúk)?
CR: Ha tényleg érdekel mindannyiunk ajkához főtt étel ért a mai ebéd során, és ha már szivárványos nevünk van, elmondhatjuk, hogy minden SZINt szeretünk. Lányok egyenlőre nem ajánlkoztak fel, és bár megtévesztő lehet a bandanév, de még fiúkra sem volt példa :D.
SZb: Azt nem kérdezem, hogy mit vártok a SZIN koncertetektől, mert túlságosan magas labda lenne, inkább arra lennék kíváncsi, hogy hogyan készültök a kora délutáni meleg (rosszabb esetben tűzforró) időjárásra, és az ettől kókadozó közönségre? Van-e valami tuti tipp?
CR: A tuti tippünk az nem más lenne, mint hogy úgy játszunk, hogy az egész Partfürdő odacsődüljön a színpadunk elé. A meleg enyhítésére pedig valószínűleg csak az Istenhez való fohászkodásunk tud használni valamit...vagy egy medence a színpad közepén.
SZb: A SZINen túl merre lesztek hallhatóak mostanság?
CR: Nos ha minden igaz, a SZIN előtt lesz egy föllépésünk Szegeden, és egy Makón, de mivel még egyik sem 100%-ig biztos, időpontot nem mondunk. A fesztivál utánról pedig még majdhogynem semmit sem tudunk, de amint fölmerül valami, azt nyilvánosságra hozzuk Myspace oldalunkon.
A Chasing Rainbows augusztus 28-án, szombaton lép fel a SZIN Pepsi színpadán 14:00-14:45 között.
Friss hozzászólások