Merkoffo

Gyenge vagyok az ilyesmikben...

Azt tanultam az idei SZINből, hogy például a RE:pohár egyéb módon is újrahasznosítható (bele kell hányni, mint a lány a Scooter előtt); vagy nem minden Csilla Gina, aki a Rasmusszal énekel; vagy hogy a jó közönség esőálló, mint ahogy ezt a Quimby alatt is láttuk; él még a rave nation, csak manapság már hardcore-nak nevezik őket, valamint a sarki fényről alkotott legendák egy része csak duma. 

Bigyó:

Nekem azt tanította meg a SZIN idén, hogy a fesztivál nagyon jó dolog - pláne, ha a szomszédban van. És azt is megtanította, hogy szeressem még jobban a fákat, a virágokat, a kismadarakat, hogy ne vegyek hamisítványokat, és hogy jól érezzem magam olyan bulikon is, amik nem feltétlenül nekem vannak kitalálva. A zene kell, és nagyjából mindegy, hogy milyen, ha sokan vagyunk együtt, jó lesz a buli.

Jövőre veletek ugyanitt! (remélem)

Vicktor

Számomra a SZIN tanulsága, hogy a repohár jó dolog, hiszen egyszer se sikerült leborítani magam, nagyon sok embernek el van dugva még mindig a szerkrényben a Scooter pólója, pont a partyaréna volt ami a legrosszabbul szólt éjszaka és "érdekes" visualos dolgozik ott. Továbbá, hogy a magyar elektronikus zenei ízlés eléggé más mint a magyar, viszont ha jó a zene kevés ember is nagyon jól tudja magát érezni, és végül hogy Szeretem Szegedet!

Mandrake

Kedves olvasók! A tanulságok levonása előtt pár rövid gondolatban összegezném az utolsó nap élményeit. Hideg, esős partraszállás volt. Láttunk mérges fiatalokat, akik hörögve kergettek valami szivárványt (Chasing Rainbows). Ittunk fröccsöt és pisiltünk sokat, sok helyen. Megmotoztak, majdnem elkobozták a poharam (de Bigyó harcos anyatigrisként megvédte), táncoltam (szégyen!) Quimbyre (kisebb szégyen!). Láttuk a The Rasmust - az énekes pizsiben nyomta, még a haját is elfeküdte szegény. És megnéztük Péterfy Borit, aki flitteres koktélruhában (tudomisén, mi a franc az) jól ledominált mindenkit. És volt egy elefánt, akivel egy halom koncerten összefutottunk, és megállapítottuk, hogy hasonló ízlésünk van.

Amit én tanultam az elmúlt napokban:

• Hamarosan kihal az emberiség. Töp-töp-töp-töröröp-töp-töp.
• Az elefánt Borit választotta. (Nyenye-nyenye-nyee-nye!)

Az utolsó nap fényképei, melyek jobbára kiváló szemű, kezű és modorú fotósunk, Borsó zsenialitását tükrözik, megtekinthetők webalbumunkban.

A szerkesztők nevében ezúton is köszönöm a figyelmeteket! Mi most tartalékra kapcsolunk kicsit, de nem tűnünk el - itt leszünk, figyelünk benneteket! Úgyhogy mossatok fogat (az orálhigiénia kiemelt fontosságú a jövő űrhajósainak), egyetek növényt minden nap (a klímavédelem érdekében), és legyetek kedvesek egymással, mert különben elmondjuk anyátoknak! Viszlát!

  u.i: azért nézegessetek minket továbbra is, Facebookon és a blogon is várhatóak még érdekességek (pl. egy rakás elmaradt, ellustálkodott interjú).