Bigyó: Az általunk legjobban várt napon vagyunk túl a VOLTon. Az embertömeg - ha lehet - még nagyobb, ezt főleg Prodigy-re menet éreztük, amikor is szinte fennakadtunk a nagyszínpad felé igyekvőkben. A melegre való tekintettel csak a kora esti órákban értünk ki a fesztivál területére, ahol rögtön két programváltozásba botlottunk - a PUF délután 4 helyett negyed 10kor kezdett az MR2-n, Ákos pedig fél 9kor 9 helyett, de minket nem zavart, a PUFot a mezőn chillezve végighallgattuk - még mindig jók, szeretjük őket.
Mandrake: Ez volt az első olyan nap az idei fesztiválon, amikor tényleg lehetett érzékelni, milyen tömeg gyűlt össze, és a mai, záró napon is hasonló rajzásra számítunk. A nagy tömegre természetesen a maga módján reagált a hely törékeny bioszférája is - a táplálékhoz jutás szintideje megnőtt, az angolvécéket pedig egy időre - dugulás miatt - le kellett zárni.
Bigyó: Aztán mászkáltunk még mindenfelé egyet, ettünk, meg hasonlók, és átmentünk a nagyon nagyon nagyon várt Prodigyre. Már előtte beszéltük, hogy amennyire várjuk, nagyon elszontyolító lesz, ha csalódnunk kell. Hát, igazából nem is tudom.
A Prodigy nagyon kemény cuccot tolt, mert irtó jó (parti)zenét csinálnak, és nagyon jó érzékük van ahhoz, hogy hogyan hergeljék a tömeget - még ha ez nem is mindig jött össze, és a feka MC csávó (akinek csakazért se tudom a nevét) hatvanszor mondta el, hogy "where the fuck is my fuckin people?", mire reagáltunk valamire. A csúcspont egyértelműen a Smack my bitch up alatt alakult ki, amikor sikerült leguggoltatni a közönséget, hosszadalmas könyörgés árán... Szóval a buli maga jó volt, de egy erős négyesre értékelném, mert sokkal többet nem tett hozzá ahhoz az érzéshez, amikor az ember mérsékelten besztondulva otthon elkezd rá pörögni. Attól még nagyon szeretjük őket, és jól éreztük magunkat, csak izé na. A négyest pedig elsősorban azért kapják, mert kihagyták a szerintem valaha volt legnagyobb slágerüket, a No Good-ot. nanemár.
Mandrake: Két személyes megjegyzés a Prodigyhez: 1) a koncert csak annyiban volt több az 1996-os Szigetes koncertnél, hogy kicsit több lámpa volt, és játszottak az azóta született számokból, ezen felül 2) a Prodigy tulajdonképpen demokratizálja a közönséget, mert jó ürügyet kínál minden kontrolvesztett idiótának - nemre, korra, vallásra, etnikai hovatartozástól függeltenül - arra, hogy a sörrel és testrészekkel büntesse a körülötte lévőket.
Bigyó: Prodigy után elpilledtünk a 30Y-ra (akiket itt érdekes módon éjjel fél 1 körülre tettek, nálunk SZINen ez általában 7-8 közé esik), majd átporoszkáltunk Kruder & Dorfmeisterék bulijába, amit főleg én vártam nagyon (és Mandrake hősiesen végighallgatott). Zságer Balázsék közvetlen környezetében ugráltuk/tam végig, mert jó volt, nagyon jó. Nekem volt ez igazán élmény, mert egy időben nagyon sokat hallgattam őket, és jók, tényleg jók, még ha nem is mindenki számára élvezhető az, amit tolnak. Hajnali négykor aztán úgy döntöttünk, hogy irány haza, mert már kel fel a nap, mi pedig nem akarunk vele kelni.
Mandrake: A Kruder & Dorfmeister tényleg érdekes tapasztalat volt - mivel nem vagyok járatos az elektronikus zene világában, a legtöbb, amit elmondhatok róla, hogy végtelenül tanúságos, és jellemformáló élmény, ha az ember két öltönyös, Lufthansa alkalmazottra hajazó tag 10+ perces számait próbálja befogadni majd' két óra terjedelemben. A látvány - videofalak loopolt animációkkal - viszont abszolút csillagos ötöst érdemel.
Friss hozzászólások