Ahogy megígértük, máris vissza is jövünk, méghozzá a legfrissebb koncertélménnyel. Velem együtt ott volt még Mandrake és Borsó is, meg persze néhány jóbarát. A helyszín: a Rocktár, Kiskunfélegyházán, a fellépő zenekar pedig az állítólag nemsokára hamvába visszahulló Kaukázus. Azért mentünk, mert ez az állítólagos hír a mi fülünkbe is eljutott, és mert ugye ők idén nem léptek fel a SZIN-en. Talán ezért se lett semmi abból a bizonyos email-interjúból... Mindenesetre most valamennyire jóvátették a csalódásomat, mert a koncert egész jól sikerült.
Vicces módon másfél óra alatt nagyon sok olyan konzekvenciát sikerült levonnom a Kaukázussal kapcsolatban, amelyek már eddig is valahol bennem voltak, de nem voltam bizonyos abban, hogy ez tényleg így van.
Jelesül:
1. A Kaukázus nem a tizenévesek zenéje, sőt, megkockáztatom - és ezért lehet kritizálni, de tényleg így érzem - nem is a nem budapestieké. A Liftet, a Kórtünetet, vagy a Tartós béke mondanivalóját (a napkollektorral, a szelektív hulladékgyűjtéssel és a komposztálással) egyszerűen van, aki nem fogja fel (ez utóbbi mondjuk nem helyrajzi kérdés). Persze a tiniknek legyen mondva, a szövegeket kívülről fújták, és még a Palesztinát is kikönyörögték Jánoséktől (akik meg le is nyomták, és mindenki kívülről fújta a szöveget), na de izé már. Az is lehet mondjuk, hogy én irigylem tőlük a lendületet és a kitartást (a pogózáshoz is), de akkoris furcsának érzem. Pláne, hogy a Kaukázust szeretik a megmondós zenekarnak tartani, és hát ezek a kölkök meg úgy igazából talán még azt se nagyon tudják, hogy miért célszerű elmenni jövőre szavazni.
2. Kaukázus-koncerten nem normális az, aki nekiáll pogózni. Jánosunk arcán párszor egyértelműen a "szaladjatok vissza az anyátokba!"-fíling látszott, amikor a tizenéves kis pöcsök nekiálltak stage-divingolni, egymást lökdösni, mint valami szar metálkoncerten. Ezzel nekem elsősorban az volt a problémám, hogy oké, hogy egy füstös klubban voltunk (amiért amúgy riszpekt, hogy van, mert a helyi fiataloknak nem sok más lehetőségük van normális zenét hallgatni élőben), de ha már kifizetünk egy Matyit, akkor figyeljünk már oda arra a nyomoronc bandára, aki ott zenélget a színpadon. Merthogy volt olyan pillanat, amikor mindent el lehetett mondani a közönség feléről, csak azt nem, hogy figyel a zenére. A Kaukázus meg (nekem) abszolút az a kategória, amit csukott szemmel át kell élni. Hát néha nem sikerült, a bal lábfejem még mindig fáj, és asszem kiosztottam néhány vesébe öklöt, amikor elindult felénk a tömeg. Az duplán vicces, hogy a legkisebb tökmagok úgy taszajgatták egymást, hogy ihaj. Rossz volt nézni is. Csúcsszuper viszont a megduplázott Szalai Éva volt, ugyanis a második eléneklésnél a gyerkőcök felugráltak a színpadra, és nagyjából tökéletesen leszarták, hogy mellettük éppen próbálnak fellépni.
3. Hiányoztak a régebbi számok. Oké, hogy a Teszkó és Szalai Éva slágerek, meg a Lángos-tejföl is nagy kedvenc úgy szinte mindenhol, na de lécci. Hiányzott a Balaton, a Budapest, a Kardos dr., ami szerintem alap, meg úgy általában az, ahonnan ez az egész elindult. Persze ez megintcsak az én ízlésemnek jött így be, hülye szentimentális vagyok, lehet kövezni érte. A vizuális körítés viszont nagyon tetszett, nem tudom, hogy zenekarhoz, vagy klubhoz tartozik az, aki csinálta, mindenesetre korrektül összepakolta a kisfilmeket, abszolút passzolt a zenéhez.
4. Sikerült megismerkednem a Láma összes Dalával (vagyis konkrétan csak az egyikkel, de láttunk mindenkit), mert teljes létszámukkal képviseltették magukat a koncerten. Erre most nagyon büszke vagyok, ugyanis eggyel nőtt azoknak a száma, akikről jövőre lehet írni a SZIN előtt, hogy ismerem őket bibibííííí.
5. A Rocktár egész jó hely (ez független a fellépőktől is persze). A nagy VBK-t és a dobozos sört olcsón mérik, elég nagy a tér (bár majdnem megsültünk a koncert alatt), és az egész hangulata kellemes. Néha még visszatérünk, mert közel van, és annak ellenére, hogy az első órában még erősen túlkorosnak éreztük magunkat a helyi ifjak mellett, nagyon bejövős lett a végére.
Hát ez volt. Fotós post még mindig jön, egyelőre folytatódik a munka. Borsónak pedig lehet szurkolni, a SZIN-es fotókkal benevezett egy fotópályázatra, innen üzenjük neki, hogy ha megnyeri a kétfős utazást, akkor jelentkeznénk az egyik helyre.
Friss hozzászólások