Végére értek az idei Szegedi Ifjúsági Napok. A 40. fesztivál után élményekkel gazdagodva, szemünk csücskében megcsillanó könnyekkel rójuk most záró sorainkat mi, a SZINblog stábja. Összegzünk, elköszönünk, megyünk isten (vagy bármely más, felsőbb hatalom) hírével.

[Mandrake]: A szervezőktől kapott információk szerint az idei SZIN megint jobban teljesített, mint a megelőző években. 2007-ben 45.000 főnél valamivel többen jöttek el – idén a látogatók száma átlépte a 58.000-et. Az meg ugye krémesből is sok. A legtöbb vendég a 3. napon volt - nagyjából 17.500 fő, amivel először (de reményeink szerint nem utoljára) kikerült a kapukra a megtelt tábla (lásd: alább). A 3+1 nap alatt 8 zenei helyszínen több, mint 170 program várta a látogatókat. A szervezők számítása szerint egy koncert ára – a belépő árával arányosan – 40 forintra jött ki. Nekem épphogy összejött az elégséges statisztikából, úgyhogy nem is vitatkoznék. A rendezvény komolyabb biztonsági- és egészségügyi problémák nélkül zajlott le, öröm, bódottá.

[Merkoffo]: Hát, ami a saját áraimat illeti, lenulláztam magam. Pénztárcám üres, a telefonom felmondta a szolgálatot,. hangom mára tinaturneri, szemeim charlie-sak, hallásom beethoveni. Amúgy egy meleg megpróbált behálózni az utolsó éjjelen, szerencsémre épp a romlott telefonomba burkolóztam. Most önvizsgálatot tartok.

[Bigyó]: Részemről ismeretlen eredetű véraláfutások, erotikus orgánum, meglehetősen lelappadt pénztárca. Sok elfogyasztott mézes barack-pálesz, visszafogottabb kuki-sütizés, meglepő mennyiségű sör.

[Mandrake]: A fesztiválidő sajátos példája amúgy a relativitásnak. Visszatekintve a négy nap meglehetősen gyorsan eltelt, mikor azonban az ember fia egy fém széken dideregve várja a Kispált, a 30Y koncertjének minden akkordja úgy tűnik, mintha legalábbis a rendszerváltás óta szólna. (Ezzel persze nem a 30Y-t akarom bántani, csak hát hirtelen nem jutott jobb az eszembe.)

[Bigyó]: Igen, az idő gyorsan eltelt, sokkal több ideig készültünk mi is erre a négy napra, és mégis. Miközben hazafele bandukoltunk a Bertalan hídon, telefonról hallgattuk a Mattafixet, a Kispált és a Morcheebát felváltva, rájöttem, hogy a SZIN az egyik legjobb dolog, ami történhet Szegeddel. Szeretjük, és ő is szerethet minket, mert még csak nem is esett az eső.

[Mandrake]: Az általam leszűrt legnagyobb tanulság az idén mindenképpen az, hogy öregszem, és zenei apátiámból egyre nehezebb, de nem lehetetlen kimozdítani. Megtette a Within Temptation és a Mattafix is, bár utóbbi miatt egy hétig kukoricán fogok térdepelni.

[Merkoffo]: Megérdemled!

[Bigyó]: Nem is. Köszi SZIN. Give peace a chance (ahogy a Kispál mondaná).