Mielőtt még nagyon belevetnénk magunkat a SZINezésbe (mondjuk holnaptól), kedves olvasók, megörvendeztetünk benneteket egy Nemjuci interjúval, amelyben a Facebook oldalunkra befutott kérdések közül is választ kap néhány. Bizony. Aki kérdez, Bigyó. Aki válaszol, Németh Juci.

SZINblog: Első kérdésünk rögtön az lenne, hogy hogy van Vasaló a Szigetes szaltója után? Mi is történt pontosan?
Németh Juci: Köszönjük, jól van:) Nem sérült meg, inkább szerintem meglepődött, hogy repülnie kellett... de mi is meglepődtünk, mert a refrénben nem volt dob, meg dobos sem. Aztán előmászott valahonnan. Eltörött a dobszékének egyik lába. Baromi vicces szitu visszanézve, én hátra sem mertem nézni akkor.
Mondjuk 3 nap alatt 31ezren látták, ahhoz, meg a hitelesnek tűnő marketingszagú előadásához képest szerintem keveset fizettünk neki... :)

SZb: A második az a meglehetősen snassz kérdés lenne, hogy ti hogy vagytok, de inkább máshogy indulunk neki. Mióta kijött a Nemjuci bemutatkozó albuma, eltelt egy év, ennyi idő alatt nagyjából lehet látni, hogy mennyire jön be a közönségnek az, amit csináltok. Szóval mennyire jön be?
NJ: Koncertről koncertre és egy bulin belül is percről percre is egyre jobban. A kezdeti óvatos lelkesedést egyre jobban felváltják a jól ránk hangolódott közönség visszajelzései, taps, tánc, létszám. Abszolút érezhetően kezdenek minket érezni, megkedvelni. És ennek nagyon örülünk.

SZb: Az a zene, amit most toltok, végleges stílusnak számít-e, vagy esetleg kísérletezgettek még egy kicsit?
NJ: Mi végleges? Semmi sem. Még egy házasság sem manapság sajnos. Egy biztos, a gitár nagyon fontos van volt lesz, és a törekvés a letisztultság felé.... az egyszerűséget kedveljük mindannyian a bandában. Most.

SZb: A zenekar felállása mennyire számít véglegesnek? Kimondhatjuk, hogy a Nemjuci maga A zenekar, vagy esetleg Németh Juci köré szerveződött pár kiváló zenész?
NJ: Mindkettő igaz, mert annak idején magam köré akartam egy bandát, de aztán egy csapattá váltunk. Igazi kihívás építeni egy 4 tagú barátságot, ami egyben munkakapcsolat is, haverság is, néha ellenségeskedés is. Amíg jók az energiák együtt, meg van gyümölcse, addig leszünk együtt, de ez igaz minden bandára, kapcsolatra. De nyugi, van bennünk még szufla bőven.

SZb: Több irányból érkeznek a zenekar tagjai. Hogyan jöttetek össze?
NJ: Londonba bele akartam szagolni 3 hónapig pár éve, és ott volt Vasalo (dob) a Rémemberrel, és Tomi (gitár) a The Puzzle-lel zeneszerencsét próbálni. Sokat gányoltunk együtt kint, később kicsit Matyiővel (basszus) is itthon már, aztán tetszettek, tetszettem, bejött.

SZb: Hogyan viszonyulnak az új projekthez azok a rajongók, akik még az Anima Sound Systemből ismertek és szerettek meg? Nem jött negatív visszajelzés, hogy ez nagyon más zene? Mekkora az átfedés a régi Anima-rajongók (Juci-hiányolók) és a Nemjuci fanok között?
NJ: Negatív nem, maximum valaki ezt szerette jobban, valaki meg örül a Nemjucinak. Csak szerelemből csinálom a dolgaimat, igazából ez megvétózhatatlan, mert nem akar senki senki érzéseibe belekötni jobb esetben, max eldöntheted, hogy jó vagyok-e itt vagy ott. Én nagyon örülök neki, hogy van egy saját zenekarom, saját dalokkal, a fiúkkal egy alkotócsapatot összehozva, én pont ezt akartam.

SZb: Az albumon vegyesen hallhatóak magyar és angol nyelvű dalok, ez utóbbiból jóval több van. Tudatosan alakult ez így? Ki írja nálatok a zenét és a szöveget?
NJ: Zene majdhogynem közös, mindig van egy riff Tomitól vagy egy dob-bass menet Vas + Matytól, amire ráénekelek, és többnyire gördülünk is tovább. Én zsigerből író ember vagyok, ami elsőre jön, szinte mindig az is marad. Ebben hiszek. A fiúk meg inkább gyakorlósak. Hol ez jön be, hol a másik. Szeretem átfésülni a dalokat a végén, meg elég sokszor kialakul bennem a szerkezet már valami kezdeményt hallva. Szóval kooperáció. Szöveg az enyém + Judie Jay barátnőmé, aki segít az angolban.

SZb: Honnan jön az inspiráció? Van olyan banda, amelyik megihletett titeket?
NJ: Mindig van inspiráció, ha engem kérdezel, nekem Fu manchu és Led Zep és Stones és a grounge guruk és csomó minden más nade sajnos bármit írok ide úgyis megcsinálta már Jack White valamelyik projektjében, hogy a fene enné meg...és piszok jól.

SZb: Egy blogolvasónkat még az is érdekelné, hogy megint a Boci tejivóba mész-e reggelizni? :)
NJ: Nem eszem tejterméket gyerekek...:) akkoriban még ettem,hehe.

SZb: + 1 olvasói kérdésözön: "Mikor lesz új album és mikor jöttök koncertezni Hódmezővásárhelyre? ..... oohh és hogy melyik külföldi zenekar előtt lépnétek fel legszívesebben?"
NJ: Külföldi? Oh, ne kelljen választani, pliz. Hódmező? Épp Nyíregyházán vagyok, átugorjak? :) Új album? Egyelőre új klip, aztán meg jövőre munkálatok, lemez, tuti. Már íródnak a songok.

SZb: + még 1, ami a SZIN blog szerkesztőségét rettentően érdekli (csak mert ott voltunk :)), és talán más kíváncsiságát is kielégíti: hol jártál akkor a VOLTon, amikor a Lovasi hívott a színpadra "De szeretnék"-et énekelni? :)
NJ: Hogy hol???? Mondjuk a 400. sorban basszus. Ott hallom, ahogy megyek át a tömegen, hogy Lovi épp keres...jót röhögtem, mert mire elkezdték a számot,max egy sort tudtam volna előrébb jutni....ezt elfelejtettük egyeztetni.......cccc

SZb: + sokadik: most akkor mikor is léptek fel a SZINen? 27-én vagy 28-án? :)
NJ: Szombat a napunk, 28-a, nagyszínpad, délután 17:00!