A szerzők ehelyütt mondanak köszönetet:
- maguknak (vagy Önöknek/Nektek);
- Borsónak, a fáradhatatlan fényképezésért;
- Vicktornak, aki közben véletlenül maga is szerzővé vált (hai!);
- Daninak, aki csak félig volt ott, de reméljük jól érezte magát (sokat nem láttuk, de az tuti, hogy boostolta a regionális ökonómiát);
- Dr. Mózes Ervinnek, aki majdnem megmentett minket a csontig ázástól (figyelmébe: ha tiltva nevelsz, hazudni tanítasz);
- a szervezőknek, mert megint jó volt;
- Szeged város polgárainak, akik tűrtek (vagy csak nem fárasztották magukat a telefonálgatással);
Alább következik zanzásított évértékelőnk (így szeptember elején letudva).
Bigyó: Mint minden évben, most is ijesztően gyorsan eltelt ez a négy (bérletesként 5) nap. Persze mi a bloggal talán jobban készülünk, meg hamarabb rápörgünk, aztán ugyanolyan hamar ér véget minden évben. Most éppen porral, készülő viharral, egy elég korrekt Guano Apes-el, és hazaérés előtt rommá ázással. Mondhatnánk, hogy ez is kipipa, és mondjuk is. Kipipa.
Mandrake: Minden évben megállapítom, hogy öreg vagyok már ehhez az egészhez (már receptre kapom a drogokat, és vigyáznom kell a huzattal is). Öt nap gyűrődés még a tűréshatáromon belül van, de az utolsó este után mindig úgy lemerülök, hogy vasárnap be kell bikázni.
Bigyó: Azt, hogy miért kellett bezárni a fesztivált, és mi is történt pontosan éjfél után, én inkább nem taglalom (utóbbit ismeretek hiányában persze, mert mi papírkutyák vagyunk és hazamentünk inkább a villámlások után), Merkoffo szavaival viszont abszolúte egyet tudok érteni. Továbbiakban no comment.
Mandrake: A szombat éjfél utáni sötétséget minden esetre tisztelettel ajánlanám Dr. Mózes Ervin címzetes főjegyző úrnak. Többen szívesen dedikálnák neki. A hírek szerint ugyanakkor még így is több, mint 60000 látogató volt, ami eddig rekordnak számít.
A fesztiválról:
Bigyó: Idén is visszaütött az ordenáré meleg, ami az első napokra jellemző volt, ami minket kicsit visszavetett megint abban, hogy korán kimenjünk a Partfürdőre. Amikor viszont sikerült kijutni, annyira elkalandoztunk, hogy észre se vettük, hogy nekiállt a szél pörgetni a faleveleket. Ez talán nem túl hitelesen, de azt próbálja bizonyítani, hogy a SZIN nem kifejezetten drogosoknak és toitoik mellett részegen fetrengeni vágyóknak szól, hanem sok érdekes programot kínál a kézműves, környezettudatos, esélyegyenlőségnek esélyt adó népeknek korra és nemre való tekintet nélkül. Persze ezt más fesztiválok is biztosan nyomják ezerrel, de én idén csak itt voltam, és köszönöm, tetszett a hangulata. Persze azt a tinilányt diszkréten majdnem bokán rúgtam, aki napi többször (több napon is) a karjainkba akart zuhanni.
Mandrake: Köszönöm én is! Köszönöm fák, köszönöm szellő, köszönöm napocska. Remek haverok vagytok - jövőre megihatnánk valamit együtt! És igen, a SZIN tényleg-tényleg (még mindig, minden apróbb hibájával együtt is) élhető fesztivál.
A hangokról:
Bigyó:Volt, ahol rossz volt a hangosítás (gondolom, az állandóan hőbörgők miatt), így a Russkaját se lehetett valahogy úgy élvezni, ahogy kellett volna, de a legtöbb helyen azért adtak a dallamoknak. Tudom én is, hogy nem lehet mindenki kedvére tenni, és azzal, hogy teljesen különböző stílusokban zenélőket próbálják párhuzamba hozni a színpadokon, csak nekem tesznek keresztbe (bár a fene tudta, hogy a !DelaDap ilyen kevés embert vonz, amikor Macy Gray énekel a színpadon - azt, hogy utóbbiról lemaradtam, életem egyik nagy hibájának érzem, de kárpótol az, hogy nagyon tetszett az előbbi is). Fesztivál ez, kéremszépen, minden jó és rossz oldalával együtt.
Mandrake: A hangosítás minősége - ahogyan a történtek mutatják - meglehetősen relatívan értékelt kategória. Máshol hallja az egyszeri fesztiválozó, a sokat tapasztalt rajongó, a hangosító, a közelben lakó, és (telefonos bejelentések alapján) a főjegyző. Tény, hogy voltak aránytalanságok. Nem emelnék ki senkit különösebben - aki élvezetes bulit csinált, annak mindegy volt.
A kajáról és a piáról:
Bigyó: Hát a kukisüti kimaradt - volt helyette aranyárban mért óriáspalacsinta, nem próbáltuk be. Volt gyakorlatilag semmi éhséget nem csillapító hotdog és heveny f*sást okozó csapolt sör (ezzel kéne valamit csinálni jövőre, mert akivel eddig beszéltem, panaszkodott az eredményre - persze lehet, hogy csak én kérdeztem a rosszakat), volt viszont finom és bőséges hambi, lángos, fincsi serpenyős krumpli házi joghurttal (ami nem volt más, mint fűszerekkel kicsit feltuningolt tzatziki saláta, ami persze nem baj, sőt), és volt még mindenféle más, amiből nem ettünk, mert nem volt rá időnk. Aki az árak miatt morogna, annak szólok, hogy szegedi árakhoz mérten a fesztivál nagyon korrekt keretek közé szorította a vendéglátósok menüjét, ahhoz meg kéretik hozzászokni, hogy ilyenkor minden kicsit drágább.
Mandrake: A fesztiválhoz hozzátartozik, hogy jól lehúzzák az embert, de a fenébe is, egyszer élünk, és - ahogy azt korábban is hangoztattam - fogyasztanunk kell, emberek, mert válság van, és élénkíteni kell a gazdaságot. És látjátok feleim, az államháztartás nyaka is véres - kell az a sok adó!
Öko-tudatosság:
Bigyó: Évek óta szokásos fotótémám az utolsó koncert utáni pohártenger a nagyszínpad előtt. Idén elmaradt, aminek valószínűleg nem az az oka, hogy lusta voltam kattintgatni. Volt nekünk Re:pohár, SZIN-tallér, milliónyi szelektív hulladékgyűjtő, és sok zöld ember (akik közül néhányat láttunk is). Ilyen körülmények között a fenének lesz pofája elhullajtani a cigicsikket a betonra - a homok más tészta, bevallom hősiesen, az esti koncertek alatt nem mindig voltam jófej. Az viszont jó, hogy a SZIN elnyerte a Zöld Fesztivál-díjat, és ezt köszönheti annak, hogy viszonylag hamar (hiszen tavaly kezdték el) sikerült elfogadtatniuk a zöld szabályrendet, amit az emberek meglehetősen engedékenyen vállaltak fel. Idén egyszerűen érezhetően kevesebb volt a szemét, a vendéglátósok korrektül takarítgatták az asztalokat, így vált a fesztivál tényleg élhetővé, kéremszépen. Jövőre is kérnénk ugyanezt.
Mandrake: Ha lehet hinni a szervezők nyilatkozatának, a RE:pohár és a komposztálható ivó-evő alkalmatosságoknak hála nagyjából 30%-kal csökkent a fesztivál szeméttermelése. Kösz, hogy vigyáztatok! És csapolt sörből sem fogyott kevesebb, mint tavaly (széntablettából viszont alighanem több).
Bigyó: Összességében - bár a programok miatt sokfelől érkezett a morgolódás, nagyon kellemes hangulatú, kicsit snassz végű 4 napot zárnék, sok olyan koncerttel, amikre idén sikerült elkeveredni először (és párra valószínűleg utoljára is, bár a párral még mindig csak a 30Y-ra gondolok), sok olyan élménnyel, amik a fesztiválhangulathoz pozitívan tudnak csak hozzájárulni.
Viszlát és köcce a halakat!
Mandrake: Viszlát túlárazott lángosok, hot dogok, pálinkák, viszlát részeg tinik, viszlát borzasztó karaoke és hosszú távon hallgathatatlan Rádió 1! Jövőre veletek - remélhetőleg - ugyanitt.
Nemsokára jön még fotós post is, mert Borsó hathatós segítségével nagyon sok koncertről készítettünk képeket, és szeretnénk külön megmutatni a kedvenceket.
Ami külön említést érdemel: eddigi szokásainkkal ellentétben nem küldjük téli álomra a blogot. Egy kicsit most azért elmegyünk dolgozni, utána pedig - ha ritkábban is, mint most, de - rendületlenül folytatódunk. (Annyit elspoilerezek, hogy megéri majd. Mint mindig.) Köszönjük az eddigi (néma) figyelmet, folytatása következik.
Friss hozzászólások