Ez a poszt most egy kis morgolódás lesz. Amikor kitaláltam/kitaláltuk, hogy email-ben kéne meginterjúvolni az idei SZIN fellépőit, akkor még úgy nézett ki, a nyár végéig lesz időm összeszerkeszteni jópár interjút, az alanyok felkutatásától a kérdéseken át a fordításig és a kiposztolásig.
Ez idő hiányában részben valósult csak meg. A részért viszont nagy nagy köszönet illeti Likó Marcit a Vad Fruttikból, Bíró Zolit A Láma Dalaiból, Stani Vana-t a !DelaDapból, Titus Vadont a Russkajából és persze végül, de semmiképpen sem utolsósorban Szabó Lacit a nYusZi!ból.
Ők voltak olyan kedvesek és persze türelmesek, hogy válaszoltak érdeklődő email-jeinkre, vették a fáradtságot, és végigpörgették kreatívnak néhol egyáltalán nem nevezhető kérdéseinket. Tudjuk, hogy nem vagyunk tökéletes újságírók, de ezzel tisztában is vagyunk, lévén ezt az egész blogot azért csináljuk, mert élvezzük az írást, és mert szeretjük azokat, akikről írunk. Az esetek legnagyobb részében.
Most viszont csalódott vagyok. Megkerestünk a fent említett zenekarokon kívül még egy párat, egészen konkrétan hetet (ebből 4-en ma Magyarország alternatív sztárjainak számítanak), és senki se válaszolt. Helyesbítek, az Evil Nine-interjút én csesztem el, mert nem volt időm fordítani, pedig a managerük visszaírt, hogy szívesen válaszolnának. A SZIN után megcsináljuk az interjút, az pedig nem érdekel, hogy hányan olvassák el. A másik kivétel a Tankcsapda volt, akikről időhiányban maradtunk le, és későn merült fel a telefonos interjú lehetősége. Másokat pedig már azért sem kezdtem el felkeresni, mert meguntam, hogy hülyének vagyok nézve.
A saját hülyeségeim miatt verhetem a falba a fejem. Amiatt is biztosan én vagyok a hibás, hogy nem találtam jópár zenekarhoz konkrét email-címet (lévén a honlapjuk már csak a myspace-en működik, ami egy rakás foschtalicska, és regisztrálni csak ufóknak lehet rajta), így az iwiw-en bátorkodtam megkeresni őket. Szépen, érthetően, levélben szabadkozva, hogy sorry, hogy itt, de hát nem tudtunk más elérhetőséget szerezni. Elolvasták, nem válaszoltak. Volt olyan, aki email-ben válaszolt, majd mikor elküldtük a kérdést, a feledés homályába veszett. Ez azért nyúlt az én kis érzékeny szívembe nagyon, mert a zenekar az egyikkedvencem, de emiatt dafke nem fogom őket megutálni.
Ennyit a morgásról. Tudjuk, hogy hol a helyünk a sajtó-ranglétrán, tudjuk, hogy nemvagyunk neves blog, tudjuk, hogy esélyünk sincs VIP interjút nyomni Macy Gray-jel (vele btw szintén a lustaság miatt nem lett semmi, de az más tészta kicsit). És azt is tudjuk, hogy a Nem, köszi! is válasz.
Néma zenészek, nem szeretlek titeket.
.jpg)
Friss hozzászólások