Van ez a kellemetlen nyomás a mellkasomon egy ideje. Vagy azért, mert benyeltam a klímaváltozással és környezetszennyezéssel kapcsolatos propagandát, vagy azért mert alapetően szorongásra hajlamos véglény vagyok, aki retteg a nyugati civilizáció fékevesztett fejlődésétől. Bár folyamatos kétségeim vannak azt illetően, milyen mértékeben felelős az emberiség a globális felmelegedésért (hé, már a tudósok sem olyan holt biztosak benne, mint 10 éve), az biztos, hogy nem árt valamivel nagyobb figyelmet fordítani a környezetvédelemre. Személy szerint ugyan nem kifejezetten rajongok az emberi fajért (legyenek a borzfélék a csúcsragadozók!), de ha már úgy alakult, hogy hatással lehetünk ennek a kis sárgolyónak a sorsára, akkor miért is ne tehetnénk a változatosság kedvéért valami pozitív dolgot?

A környezettudatos élet a mindennapokban nem könnyű - nekem többszöri nekifutásra sem sikerül, és mindig azzal a kegyes (és működő) hazugsággal mentegetem magam, hogy én egyedül mit is tehetnék, amikor ezen bolygón rajtam kívül még 6.777 milliárd potenciális környezetpusztító él? Vannak azonban fellobbanások, néhány jó kezdeményezés, amelyek legalább ideig-óráig újra felélesztik bennem az öko-prédikátort. Most is.

HULLADÉKKEZELÉS

Határozottan megnehezíti a hétköznapi környezettudatosság nirvanájába vezető sárgaköves út követését, hogy sokszor nemhogy szelektív kukákat, de még egy egyszerű szemetest találni sem kifejezetten könnyű. (A hazai felmérések azt mutatják, hogy a magyar népesség túlnyomó többsége - hozzám hasonlóan - olyan lusta, hogy 100 méternél nem hajlandó messzebb vinni a szemetét. Amennyiben tehát egy szelektív gyűjtő sziget kívül esik a lakás/munkahely 100 méteres körzetén, az már kellemetlenül távolinak tűnik - addig el sem igazán látok.)

A szelektív hulladékgyűjtés lényege alapesetben az, hogy az újrahasznosítható szemetet megfelelő szétválogatás után újra hasznosítani lehessen a termelésben. Általában 5 fajta szelektív tárolóval találkozunk: papír, fehér üveg, színes üveg, fém és műanyag. Ezeket a hulladékfajtákat - megfelelő előkészítést követően - vissza lehet forgatni a gyártási folyamatokba. Az Uniós országok között hazánk egyértelműen a sereghajtók között kullog (néhány éve az utolsó helyen voltunk). A háztartási és ipari hulladékok újrahasznosításának egyik akadálya a hulladékszigetek alacsony száma, a másik - nagyobb - problémaforrás azonban a tudatos szelektálás hiánya. Ezért is jár vállveregetés az olyan fesztiváloknak, mint a SZIN, hogy a saját eszközeikkel megpróbálnak rámutatni az ilyen jellegű problémákra. (Azt persze hozzátehetjük, hogy a jó szándék kb. semmit sem ér, ha az ember fia/lánya enyhe/közepes/súlyos alkoholos dehidratáltság, vagy szimpla nemtörődömség miatt minden vackot belehány a legközelebbi kukába, tekintet nélkül arra, milyen hulladékcsoportra van kijelölve az adott tároló. Láttunk mi már papírt és fémdobozt a műanyagos kukákban. És igen, láttunk már hányást [komposzt!] a papíros tárolóban.)

A SZIN-en - a szervezők által összeállított sajtóanyag szerint - az idén nem csak szelektív kukák lesznek, hanem komposzt-hulladék gyűjtő is. Ennek az a lényege, hogy már nem csak az újrahasznosítható hulladékok hagyományos fajtáit (értsd: papír, színes és fehér üveg, fém, műanyag) tudják kezelni, hanem az egyéb szerves anyag tartalmú háztartási szemetet is (tipikusan ilyen a kávézacc, a teafilter, a tojáshéj, kisállatürülék, hamu, haj). A komposztálásból humusz keletkezik, ami a termőföld szteroidja (a kellemetlen és veszélyes mellékhatások nélkül természetesen).

Az elmúlt évben próbára tett RE:POHÁR az idén visszatér, és - az előzetes tervek szerint - egyeduralkodó lesz pohárfronton. Sört tehát dobozból, vagy RE:POHÁRból lehet inni - mindkettő alkalmas az újrahasznosításra. (A SZIN-en egyébként állítólag napkollektort építenek majd a sörös dobozokból. Zsírság!) A RE:POHÁR fesztiválos körforgása így néz ki: az első sörrel megveszed (+200,- HUF), aztán cipeled magaddal, és utána már csak a sörért fizetsz. Ezzel kb. 100 forintot takarít meg az ember sörönként. Ha tetszik a pohár, hazaviheted, ha nem, akkor átválthatod SZIN tallérra, vagy visszakérheted az árát. (NB: nem pontosan értem a SZIN tallér szerepét ebben a körforgásban, de ez legyen a legkisebb gond! Arról ugyanis nem szól a fáma, hogy milyen egyéb felhasználási lehetőségei lesznek - már ha egyáltalán - a talléroknak. Persze elképzelhető, hogy ezzel lehet megvesztegetni a fesztivál öko-rendőségét kisebb szemetelési vétség esetén.)