Hmmm. A sejtelmes címről egy kicsit később. Tisztelettel jelentem az összes blog-olvasónak, hogy az első nulladik napi fotókat (mindig megkavarodok ebben) a jobb oldalon található dobozon túl nézhetitek meg. Na de nézzük, miből élünk.

A fiúk már elörömködtek vele, hogy nagyon gyorsan bejutottunk (a Teherporta nevezetű bejáraton át mindenképpen). Kaptunk szép sárga karszalagot (idén tényleg SZINeset, nem valamelyik testvérfesztiválról visszamaradottat), meg fotós pass-t, így a blog olvasói jobb fotókat élvezhetnek idén, mint tették azt 2007-ben (ezúton kell köszönetet mondanom fotós kollegánknak, Daninak, hogy kitartóan vetette be magát a backstage elé, a kordon mögé, megküzdve az elemekkel, de a rockerekkel mindenképpen).

A benti hangulatról tudósítsanak inkább a fotók.

Sátoráradat délután. Hamar beteltek a helyek.

A MOL Testmosó már működött, amikor megérkeztünk.

Az Esélyegyenlőségi Park kicsit más, mint a tavalyi volt, kisebb a kerekesszékes pálya, de van cserébe röplabdapálya, meg még több játék. 

A Borsodi Malátabárban, miután kinyitott, filmet is lehetett nézni (és itt kapható sör a re:pohárban). 

Idén is sok a jó fazon... 

A képen, ha jól sejtjük, a Road zenekar koncertezik az MTV színpadon. 

Szeretjük a babzsákfotelt. Nekik jó most.

Ekkora volt a közönség a Backyard Babies-en. (többi kép a galériában) Mellesleg a Backyard Babies volt az este legkellemesebb meglepetése, jó kis muzsikát nyomatnak, és mint ahogy a fiúk is írták már, szerintem hangulatosabb bulit is csináltak, mint a Tankcsapda, de persze lehet, hogy ezért a Tankcsapdások meg fognak minket kövezni.

Mozgófejű Heaven Street Seven. Idén nem kaptunk tőlük privát fotót (nem is láttuk őket), mindenesetre a koncertről most nem sikerült lemaradni (tavaly kicsi kavarás volt ugyebár). Azt meg kell állapítanom, hogy a HS7-re a legjobb szerelmesnek lenni, valamiért nagyon el tudnak ragadni, és kifacsarják belőlem az egész mindenséget, na de ezt most hagyjuk is, mert nem ide tartozik. A koncert amúgy kis bánatomra erősen rímelt a nyár eleji vizsgaidőszak-záró koncerttel, mint "beszólások", mind direkte félreéneklések terén, de a Heaven Street Sevennek, na meg Szűcs Krisztiánnak legyen mondva, nem lehet unni.

Na és akkor rákezdett a Tankcsapda. A post címe meg azért Juszufos-Hannás, mert az Adjon az ég című számukban onnan, ahol voltunk, ilyen szavakat lehetett kihallani. A koncert maga amúgy még onnan a Tisza Gyöngye alól is látványos volt (oda tettük le magunkat, a sok rockertől kicsit nehezen bírtunk már koncentrálni), pirotechnika rendesen, konfettik az égben, nem volt rossz. A koncert amúgy se nem volt túl brutális, se nem volt lagymatag, olyan köztes állapot, jól elénekelgettünk a padunkon, míg figyeltük az ifjúság gőzkieresztését. Azt nem volt nehéz megállapítani, hogy öregszünk már egy kicsit, állóképesség és hang tekintetében mindenképpen (kevésbé bírjuk már, mint például Lukács Laci).

Az este folyamán amúgy összefutottunk Batmannel is, Joker is ott kavirnyászott, de nem tudtuk elcsípni egy fotó erejére...

Hát, cca ennyi. Ma korábban megyünk ki, 3-tól adás, hallgassátok. Ha lesz erőnk  bejelentkezünk (amúgy pedig a. Béke veletek, én most visszamászok aludni.