Mióta Szegeden az egyetlen valamirevaló klub, a Jate (ifjabbkori nevén Dzsét) átköltözött egy nagyobb placcra a Garaboncziás Borozó mellé, a régvolt 911 és egyéb konstans változó szórakozóhelyek mellé, azóta valahogy sikerül sűrűbben letévednem (a sűrűbb egy november végi Colorstart és a heti Péterfy Bori & Love Band koncertet jelenti egészen konkrétan).

Amíg a rektori hivatalt átépítik, a Jate tovább működik, mi meg örülünk. Főleg annak, hogy a koncertárak egész korrektek. Legutóbb Kiskunfélegyházára szerettünk volna menni Borikat nézni, a korábban a Kaukázus kapcsán megénekelt Rocktárba, de smucig módon úgy döntöttünk, hogy majd' 2000 forint kicsit drága egy koncertjegyért, még ha azt Boriékra kell is kifizetni. Hát most a Jatéban volt mindenféle konstrukció, 1200 SZTE-s igazolvánnyal, 1500 vendégként és INGYEN Jugyusként. Ennyit még bőven megért (még ha a fenti árak miatt irtózatos tömegnyomorral kellett megküzdenünk).

A tömegnyomor ellenére a koncert nagyon jól sikerült. Azon túl persze, hogy Szeged összes kosárlabdázó alkatú ifja odagyűlt mellénk, és jobbára elénk, sikerült mindent látni és főleg hallani. A látványon van a hangsúly persze, aki még nem látta Borit élőben, az nem tudja, miről marad le. Olyan energiacsomagot vág a közönségbe, hogy élvezet nézni. Hihetetlen tempóban ugrálta végig a közel két órás bulit, fél percre se állt le, csak kapkodtuk a fejünket. A közönség meg persze élvezte, mint ahogy azt is, ahogy a Nemzeti színésznője végig kontaktban állt mindenkivel, tapsoltatott, buzdított, beszólt és kiszólt, látszott rajta, hogy élvezi az egész mókát.

Elsősorban a nemrég megjelent 2 és 2B albumról játszottak, de elhangzott az A.E Bizottság Szerelem című opusza is, ami egy ideje rendszeres vendégnóta, és persze sok első albumos dal is, másból ugyanis nem nagyon lehet építkezni. Volt meglepődés is, Mandrake-kel közösen szintizenének hittük a Hello modern dizájn elején lévő tekergetést, aztán most jött a koppanás, hogy ez mind gitárból jön, nem a billentyűkből...

Nekem azért volt ez hatalmas élmény, mert (mint ahogy már áradoztam erről sokat ezen hasábokon is) az Amorf Ördögök megalapozta tinikorom zenei kultúrájának alakulását, és látni, ahogy mindez átfordul a Love Bandbe, leírhatatlan. Az persze sántít, hogy míg az Amorf sose volt tipikus közönségkedvenc zenekar, a Love Band elsősorban az MR2-nek köszönhetően hamar népszerűvé vált, de hát ez legyen a legnagyobb baj. 

A lényeg annyi, hogy egy élmény volt, örülnék, ha sűrűbben járnának az Alföldre (havi egyszer, mondjuk), szükség van az élményre...

Tartozok még egy Jeffo's dream koncerttel, és ha minden jól megy, leszünk Quimby-n (és talán Korai örömön is).

Előreláthatóan lesz egy kis extra is a nyárban - áthallgatunk a Kis-Alföldre és/vagy az Alpokaljára, megyünk ugyanis a VOLT fesztiválra,  ahol már most megvannak a külföldi fellépők (vagyis egy részük, és nem is rossz a felhozatal), szóval lesz miről mesélni.