A SZIN harmadik napja van - köszönt és minden jót kíván
öt fotószalag,
négy nyafka cafka,
három dzsentrifuga,
két szegély-legény,
és egy csupasz keblű törpelány.
Itt a vége, foss el véle (indirekt üzenet a csapolt sörnek)! Arról nem írnék, mit gondolok a főjegyzői interruptusról, meg a szükséges programváltozásokról - megteszi más helyettem. Hiszek annyira a karmában, hogy előbb-utóbb mindenki megkapja azt, amit érdemel (én pl. azt a pár milliárd dollárt, aminek birtokában irritáló, különc milliárdos lehetek, és bátran mondhatok bármit, mert nem kell félnem a perköltségektől). Ja, és a napi képek még mindig a Picasan.
Na, ilyen volt nekem a harmadik nap:
- Zöld-SZIN-Tér: Végre működés közben láttam a zöld aktivizmust, kedves volt. Sok mindent megtanultam a tudatos vásárlásról, meg a komposztálásról, ami egyszer még hasznos lehet.
- Porfelhők: Az összes szabadon szálló por, meg rohadt pollen mondjon le! Most! Tudom, hogy a SPAR Budget zsebkendő legnagyobb helyi felvásárlójává léptem elő, ezzel boostolva a regionális gazdaságot (így harcolok én a válság ellen, bakker), de takonyban úszva, tüsszögve fesztiválkodni nem rulez.
- Fish!: Annak ellenére, hogy Kovács "Senior (nekünk Don) Hal" Krisztiántól heveny refluxos tüneteket produkálok, apró hazánk egyik könnyűzenei hőse a Fish! - már vagy egy évizede próbál úszni az állóvízben. És nem rosszul. Korrekt koncertet nyomtak az arcunkba még akkor is, ha őket fosztotta meg az I Love SZINpadon először az időzített rajongótábortól a programváltozás. Maradok tisztelettel.
- Nyers: Nem létező tinédzser korom nem létező szegedi csúcsbandája túlélte saját halálát. Vagy inkább kísértés szintén visszajártak/visszajárnak. (Nem egyedi eset, hogy egy körberajongott, ám kevéssé profitábilis zenekar abbahagyja, aztán mégis visszatér - lásd: PUF, Emil Rulez!) Minden tét és gátlás nélkül a Nyers igazán azt adta, amit én láttam bennük pattanásos tiniként. Most, pattanásos harmincasként büszkén vállalom, hogy én vagyok a "béna", és hogy "nekem jár ami jár, ami jár, ami jár, a pofám / nagyon hülye gyerek vagyok, félbehagyott az apám". (A csajomat meg bírom, mer' "szívemen fogott".)
- Babzsákfotel: Nem nyertünk. Bunda.
- Kiscsillag: Nem akartam jelen lenni, de nem bántam meg. Szél volt, por volt, és kicsit soknak találtam a Lovasi projekteket (Kispál, aztán Csík feat.), de pozitívan csalódtam, ami ritka, és utólag úgyis letagadom. Lovasi bírta, és örömmel nyomták, ami az általános hangulatot tekintve nem alábecsülendő. Lecsó anyazenekarának (PUF) névleges kezdését is lekéste, mert inkább nyomott három ráadást a Kiscsillaggal. Fasza!
- Guano Apes: Megint egy tinikori bálvány. Sandra Nasic ugyan nem jutott el nálam a maszturbatív fantáziavilág dominái közé, azért a Guanot szerettem. És még akkor is, ha Sandra mára többet énekel, mint amennyit ordít és ugrál, a Guano Apes még mindig hatalmas bulit csinált fotó-gyilkos fényekkel, öngyilkos hajlamú, színpadugró (lásd: stage diving) rajongóval. Stimmt so. Volt új szám is, de én személy szerint nem erőltetnék új albumot (mert rosszindulatú vagyok).
Ezzel zárul az idei SZINvaders. Viszlát, és kösz a falakat!
Friss hozzászólások