Először is éljen éljen, hogy nulladik nap, és ez is eljött (azaz csak fog, mert ma még mínusz egynél járunk). Másodszor pedig erős úúú-úúú-zás, mert valószínűleg csak délután hat magasságában tudok kijutni a Partfürdőre, így részemről rövidített napi program-ajánló következik. Ja és csak azért ma, mert holnapig még simán lehet jegyet és szállást, meg persze utazást is intézni. Minden másra ott a www.szin.org.

Amiről lemaradás lesz: nYusZi! in memoriam-koncert, amit már csak azért is jó lenne megnézni, mert itt hamvad porrá  a réparágcsáló, de hát ez van, sírni még én se szeretek.

Ha szerencsém lesz, és tényleg kijutok hatra, akkor valószínűleg egyenesen a SZOTE-sátorba indulok. Merthogy idén nem a Jate, hanem a Szote nyomja, ami nekem igazából nem mond semmit, ugyanis bár a SZIN napjaiban kezdem a 6. évemet Szegeden, még sose jártam a Szotéban. Egyszer majdnem sikerült lejutni egy rakás amerikaival, de nem volt nyitva, így buktuk. De most majd megnézzük. 18:15-től a Jazzékiel nyomja a klubsátorban, akiktől én konkrétan egy nótát ismerek, de azt kívülről, amúgy meg a gitáros gyereket látásból (egy gimibe jártunk). Majd kiderül, hogy még mindig ő zenél-e velük, mindenesetre kellemes jazz-hop-ot nyomnak (vagy mit, én ehhez még mindig nem értek).

Fél nyolckor nyakamba veszem a bandát (azaz a SZIN-blog stábját, már ha összetartunk, de ez persze öt percenként változhat), és körbenézek a feszt területén. Mehetnék amúgy Roy és Ádám Ánplággdra, mert fél 8-tól ők zenélnek a Malátabárban, de szerintem kihagyom, a Roy&Ádám nem szeretésem személyes defekt, semmi konkrét nincs mögötte.

Már tavaly is ingattam a fejem, hogy LukácsLaci haját fújja a szél, és ez bennem semmit se indít el, de hát ez van, nem vagyunk mi vérrokkerek. Maximum vének,  sebaj. Annak lehet örülni, hogy a Depi (születési nevén Depresszió) és a Tankcsapda újra a nyitónapon lépnek fel, és én még megkockáztatom azt is, hogy tavaly is hasonló előzenekarokkal nyomták (azaz a Roadra biztosan emlékszem, a többire már nem annyira, de akár). Na mindegy. A lényeg, hogy én a LukácsLaci helyett végre-végre eljutok a Vad Fruttikra a Pepsi Színpadnál, mert az tavaly kimaradt (és már nem is emlékszem, mire cseréltük őket el, de gyanús, hogy egy Kispálra). Utánuk meg a nagyon várt Magashegyi Underground jön, Bocskor Bíborka és a kaukázusi Kardos-Horváth közös projektje, akiket tavaly irtózatosan hiányoltunk, de majd idén.

Ha ők nem egymás után lennének, és esetleg lenne egy kis szünet negyed 10 magasságában, akkor még tutira megnézném az Anima Sound Systemet is, merthogy az új énekesnőjük nem más, mint Prieger Zsolt lánya, Fanni (akit Dani, a fotósunk az iwiw szerint ismer is). Érdekes felállás, hátha van a kiscsajnak hangja... Na de ez nem derül ki (nekem), mert ugye nincs szünet.

Feltehetően részemről ekkorra ér véget az éjszaka, de akit még érdekel egy kis nosztalgia, az maradhat a Woodstock Remember Stage-nél, ahol amúgy egész nap a hippi-fíling lesz a jellemző (előre mondom, hogy riszpekt nekik), éjjel 2-től pedig nekiállnak letolni egy izgalmasnak tűnő filmet A Woodstock-i buliról, 40 év távlatából. Szerencsére a mozit 4 dózisban nyomják le, ezért nem veszít senki semmit, ha az elsőről lemarad. Mint én.