Amikor felmerült, hogy meg lehetne kérdezni néhány dolgot a SZIN fellépőitől, a Vad Fruttikra az elsők között gondoltunk (Merkoffonak köszi innen is). Kis kitérők után eljutottam oda, hogy megkeressem őket, Likó Marci (ének-gitár) pedig hamar válaszolt. Az utolsó kérdésre adott válaszát amúgy külön élményként könyveltem el.
- Azt a nótákból tudjuk, hogy várpalotaiak vagytok. Hogyan jött a Vad Fruttik név?
Eredeti elképzelésünk szerint Vad Szamócáknak kereszteltük volna a zenekart. A vad szamóca több Bergman-alkotásban megjelenik, sokszor kulcsmotívumként. A hetedik pecsét-ben a lovag, mikor megérzi (vagy megérti) az élet értelmét, szamócát eszik, és tejet iszik. A nap végé-ben a gyermekkor szimbóluma a szamócás, az elveszett harmóniára utal. Kár, hogy még a kezdetek kezdetén nem fordította le a magyar forgalmazás az eredeti címet, mert a svéd nyelvben a smultronstället nemcsak azt jelenti, hogy szamócás, hanem átvitt értelemben idillikus helyet is. Szóval mi ezt a sokrétű jelentést próbáltuk magyarosítani, kissé direktebbé tenni a fruttival, ami egyértelműbben utal a gyermekkorunkra, a gondtalanságra.
- Egyre kedveltebbek vagytok, a Fonogram-díjra jelölés is ezt bizonyítja (az év hazai alternatív albuma - Egy éjszaka Bohémiában). Mit szóltatok hozzá?
A jelölést semlegesen fogadtuk. Aki már látott Fonogram gálát, tudja, hogy körülbelül mire számíthat, és sajnos még senkit sem hallottam pozitívan nyilatkozni erről az egészről. Annak viszont örültem, hogy végre létrehoztak egy alternatív zenei kategóriát, bár valószínűleg csak azért, mert a szervezők már nem tudtak mit kezdeni a nagy MR2 lázzal. Azt, hogy miért pont minket jelöltek a legjobb ötbe, nem tudom megmondani.
- Elég hosszú utat jártatok be addig, amíg tényleg felfigyeltek rátok. Mik voltak a fontosabb államások, és hogyan kerültetek be a Radio Café zenelistájába?
Sokaknak a Vad Fruttik egy évtizedes zenekar, holott, az a banda, ami manapság muzsikál, szinte csak a nevet viseli a régi bagázsból. Talán még én (Likó Marcell) maradtam meg a régi Vad Fruttikból egyedül.
Volt a Fruttik előtt egy zenekarom, azzal próbáltunk egy nyári konyhában( 16 éves voltam), ott megismertem valakit, aki szintén zenész volt és mondta, hogy menjek hozzájuk énekelni, és ebből lett valahogy ez a a Vad Fruttik. Ez a hülye név... De itt nincsenek olyan romantikus dolgok, hogy mi régóta barátok voltunk. Gyuszkó 2006-ban jött a zenekarba, és a régi srácok ezekkel a változásokkal párhuzamosan mentek el, ezért igazándiból azt kell mondanom,hogy a most hallható Vad Fruttik valójában 2006 óta létezik.
A Radio Café-ban van egy barátom, Cyborg Templar, ő játszotta be a Szerelmes dalt. De ez valójában akkor jutott el az emberekhez, amikor elkezdtünk Pesten koncertezni. Valószínűleg ez generálta a többi rádiós játszást is - meg az,hogy megtetszettünk a Nestának (zenei főszerk).
- Mennyire érezhető az ismertséget tekintve, hogy az új Petőfi rendszeresen játszik tőletek nótákat?
Markánsan érezhető.Hálásak is vagyunk ért.
- Milyen a fogadtatása az új (és lassan már nem is olyan új) lemeznek? Mennyire más szerintetek, mint a Rózsikámnak digitálisan? Felnőttetek?
Az első lemez megszületése is egy véletlen. Veszprém mellett van egy falu, van ott nekem egy barátom, Pallagi Attila, neki van egy kis házi studiója. Mondta nekem, hogy Veszprém melletti kezdő zenekarokkal szeretne egy válogatásalbumot készíteni. Kérdezte, hogy mit játszanánk fel? Mondtuk neki, hogy van egy dalunk, a Nekem senkim sincsen. Felvettük. Nem szólt valami jól. Aztán elmentem egy másik ismerősömhöz, akiről tudtam, hogy masterel, hogy kezdjen valamit az éneksávokkal. Legközelebb, amikor Veszprémben voltam az Expresszóban - kulthely a városban - már brakbeatben szólt a számunk, elég jó volt. Ezután kértük meg, hogy dolgozzunk együtt, és Gyuszkó lett a billentyűsünk. Az első lemezt úgy csináltuk meg, hogy azokat a dalokat válogattuk ki, amelyeket dob nélkül fel lehetett venni, mert így olcsó. Válogattunk, a szvinges számokat kihagytuk, kicsit remixelgettük, itt-ott beleraktunk egy kis kuttyogást, némi jungle-t és összeállt.
A Rózsikámnak Digitálisan amolyan első best of. A második lemezt, a Bohémiát b-oldalasnak érzem, nekem annyira nem tetszik, vannak rajta tíz éves számok is érted, amiket tíz éve írtam. A harmadik lemez lesz olyan, ami már egy érett zenekar munkáját mutatja majd be. Az első az amolyan "Csináljuk meg!" album, a másodikra felvettük a maradékot, meg néhány új számot, de a harmadik az igazán összeszedett munka lesz, reményeink szerint.
- Tudtommal nem sűrű, hogy magyar dalok külföldi "versenyekre" kijussanak. Mi ez a Popkomm, és hogyan jött, hogy a Nekem senkim sincsent nevezték rá?
Erről a Nestát kéne megkérdezni. Igazából én semmit sem tudok a popkomm sztoriról.
- Ez lehet, hogy csak engem érdekel, de hogyan jött a Sárga Zsiguli szövege? Tavaly, amikor írtam rólatok a blogba, elmeséltem, hogy kb 3 éve konkrétan majdnem beleestem a Déli Pályaudvaron a kerengőbe a röhögéstől, amikor meghallottam a rádióban. Ez tényleg vicces, vagy volna valami komolyabb mondanivalója?
A sárga zsiguli a Tamásé volt (régi gitárosunk) - amíg szét nem rohadt - és sokat jártunk vele hangversenyezni, mikor még olyan fiatalok voltunk, és a Tomi is velünk zenélt.
A zsiguli szövegét este írtam, az ágyamon ülve, ami végül nem egy fontos körülmény - de így azért mégis bepillantást nyerhetünk az alkotás eme folyamatába - sőt úgy emlékszem, hogy török ültem.
Legyen úgy, hogy kiragadom a dal "kulcsmondatait", és megmagyarázom, mint Zorán.
"Nem kell berúgni" - ezzel szerettem volna felhívni az ifjúság figyelmét arra, hogy apáink útja nem az egyetlen út - bár néha mi is rátévedünk, de az egészben az a legfontosabb, hogy bízom a jövő nemzedék józanságában, hogy okulnak az általunk elkövetett hibákból, s a hányás inkább jelent számukra nagy traumát, mintsem laza kis testgyakorlást.
Na így lehet írni egy finom kis tingli-tanglit, de itt nem állhatunk meg:
Hogyan tehetem a dalt igazi hungarikummá?
"Magyar ember e-vel reppel" - a nemzeti összetartozás eszméjének tudatosítása, a dal egyszerű életigenlő mondanivalójának összmagyarrá tétele, a karikás ostor, a piros - fehér -zöld, és az erős paprikás képzettársítások mellé zárkóztatva némi gulyáskrémmel.
E mellé társul az anyagi javakhoz való viszonyunk:
"nem keresek meg ezer ezrest, veled egyetemben " saját pénzügyi helyzetem meghatározása, magasabb vonatkozásokba kivetítve, szolidaritás felvállalása az alacsony jövedelmű néprétegekkel.
Innen egyenes út vezet a csavaros fagyihoz, meg a ház előtti nagy öregekhez.
Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy Várpalotán nőhettem fel, mégpedig az Ady lakótelepen, a Szabolcska Mihály (nagy sikerű népies költő, " hej, violák, violák, violavirágok" Ady nagy szapulója) utcában.
Nálunk paradicsomi állapotok uralkodtak azokban a boldog 80-as években.
A háztömb előtti padokra a jó idő kicsalta a lakóközösség prominens személyiségeit. Többek között a Molnár nénit (életem első saját szerzeményének főhősét, aki meddőszén válogató volt 30 évig a bányában, majd marhára elkezdett utálni minket, gyerekeket, mert a fia éjszakás volt, és nem tudott miattunk aludni, ezért ha tehette a fejünkre borított egy kis felmosó vizet) Szekéréket (Szekér László = Cöcke, Szekér Tamás = Mambó; a Szekérné egyébként a Hajtatóban dolgozott Inotán, de ha tehette gyorsan táppénzre vonult, és inkább otthon beszélgetett a barátnőivel. Vízi Gyöngyit, Eta nénit stb.
Jóízűen köpködték a szotyoládéhéjjat, kedélyesen kibeszélték, hogy ki kivel, meg ki miért, megbámulták a kocsmából (Lignit büfé, Czitó István tulajdona, aki meggyőződésem szerint földönkívüli) kitántorgó részegeket, kéthetente parázs vitában összevesztek egymással, ha pedig valamiben hiányt szenvedtek, egyszerűen felordibáltak az otthon maradottaknak: " Dobd má' le a pulóveremet!"
Én akkoriban még szenvedélyesen homokoztam,a lépcsőházban meg veszettül üvöltöttem a sandokánt, utált is a Molnár néni - " Mér' nem lehet itt csöndben lenni, itt éjszakások is laknak!?"
Nálunk ennek az egész lakótelepi létnek volt egy kialakult rendje - délután a pletykások kiülnek szotyizni, a gyerekek ping - pongoznak, estefelé jönnek a részegek, stb. amit nagyon szerettem, mert ritka volt az olyan nap, hogy valaki ne műsorozott volna. Magas nézettségű délutáni program volt a családi dráma, amit a háztömb kitűnő akusztikája révén mindannyian remekül élvezhettünk, így nekünk a szappanoperák helyett ott volt Szabolcska reality.
Ha kellet valami, csak elordítottam magam, hogy: "Aaaaa--nyaaaa!"
A nóta refrénje : Szekérné otthon ült, Cöcke lent a ház előtt, és lusta felmenni az első emeletre, erre felkiabál az öccsének, a Mambónak, hogy kunyeráljon má' a mutertól, mert megyünk cserebogarakat ölni.
Érdekességként idebiggyeszteném, hogy a dalból kimaradt egy kis rész, ez egy apró raga a házban lakók neveiből, tessék, kipróbálni, és otthon ráénekelni a refrénekre:
Koncsik Jutka, Pityu, Robi, Lala, Kiki, Szandi, Csabi
(ők voltak a szembeszomszéd gyerekek, hát elég szűkösen laktak)
Szekértimi, Tanyi, Csicsa, Cöcke, Mambó, Kiságika
(a Tanyiról annyit, hogy ő saját állítása szerint volt Japánban Edda koncerten)
Tenci, Eta, Penó, Spigi, Forgács Zsuzsi, Bakos Kati
Boniferték, Sági Béla, Sági Laci, Emő, Éva.
Friss hozzászólások