Tudom, béna a cím. De ezek a tények - megint belekóstoltunk, és megint nagyon élveztük (idén még Mandrake is, aki tavaly a Within Temptationt élvezte, míg mi hagytuk magunkat bevezetni az orosz-osztrák-magyar ska rejtelmeibe).
Hát kéremszépen. Az van, hogy a Russkaja egyszerűen képtelen elfáradni. Az este 7-kor kezdődő triplabuli sztárfellépőjeként kénytelenek voltak este 10-kor nekiállni húzni a hegedűt és fújni a szaxit, nameg verni a dobokat, tépni a metálgitárt estébéestébé. A Skatch és a Belga művészetéről sajnos lemaradtunk, de az Ifjúsági Ház környékén kóricáló kiskorúak hangulatából ítélve jó volt mindkét produkció. Ha már itt tartunk - meglepő volt a korosztály-eloszlás. A középiskolába éppenhogy beérő tinik és az éjfél környékén félmeztelenül ugrabugráló egyetemisták mellett erős vonalat képviseltek a középkorúak is, amit mi úgy értelmeztünk, hogy Titusz Vadon elhozta a nagyit is, a többiek pedig beépített kémek. Persze ezt öröm volt látni, mint ahogy azt is, hogy a Russkaja rendesen képes megmozgatni mindenkit nemre és korra való tekintet nélkül.
A tavaly nyár vége óta új külsővel működő IH-ban tényleg sokan voltak (bár nekem ez volt az első ottani koncertélményem, így nem igazán tudom, mit takar a tömeg fogalma arrafelé), Skatch és a Belga fellépésén még inkább lézengősen, a Russkaján pedig igazi balkáni masszát alkotva. Mert kérem, lehetnek ők oroszok és osztrákok, kicsit magyarok és lélekben britek, olyan színvonalú balkáni ska-t nyomnak, hogy öröm nézni. Már ha lehet látni, mert bár a koncertteremben volt kivetítő, nem sűrűn láttuk a banda tagjait a magasba emelkedett kezektől.
(a minőségért nem vállalunk felelősséget, de ezen legalább látszik, hogy tényleg ott voltunk)
A Russkaja koncertjét ez jellemezte - kezek a magasban, folyamatos tapsolás, és persze óriási hangulat. Bár a buli a tavaly nyárihoz hasonló elemeket használt fel (azaz újra utaztunk orosz buszon, újra guggoltunk, hullámoztunk, és persze megint volt DediKúl), nagy örömmel vettük, hogy a Russkaja ír új nótákat is. Volt Traktorozás is (amire a mozdulatsor elvileg körben ugrabugrálás lett volna a közönség részéről, de jó magyarok vagyunk mi, és ehelyett inkább vonatozást toltunk), és aminek a SZINblog szerkesztői külön örültek, az a More című nóta felcsendülése volt. Tavaly ugyanis nem hangzott el, amit mi sérelmeztünk - tekintettel a vízipókos történetre 2:19-nél. De most volt, és ha lehet mondani ilyet, Titusz segítségével új mítosz indult el. Mármint a vízipókról és a vodkáról. Az meg mostanra biztossá vált, hogy a Russkaja az egyetlen olyan zenekar, aki képes az összes dalában megemlíteni a saját nevét, ez pedig pillanatok alatt őrült skandálássá képes magát kinőni.
Apróbb bánataink voltak persze, például irtózatosan meleg volt a koncertteremben, ez pedig egyrészt gyors leizzadást, másrészt pedig néhány ittas dalia lemeztelenedését eredményezte, és az én személyes bánatom az egyik kedvenc számom (Dawai) elmaradása volt (hacsak nem maradtunk le róla éppen), de ezeken könnyen túltettük magunkat.
És ami külön öröm - a Russkaja jön az idei SZINre is, méghozzá (és ez most gyártósori titok) a Nagyszínpadra, azaz lesz tér és levegő ugrálni, a tavalyi tapasztalatok alapján pedig a csak szimplán odatévedők közül is egy rakás rajongót fog az együttes szerezni.
Ott találkozunk!
Friss hozzászólások