Mandrake költői visszatekintése a 2008-as SZIN első napjára. Érzelmes szólamok, lágy harmóniák, buja apologizáció.

Kicsit úgy érzem magam, mintha megoldhatatlan talánnyal, tyúxaros kis életem vadonatúj gordiuszi csomójával szembesülnék. Az egyik szemem ír, a másik nevet. Az van ugyanis, hogy volt egy halom jó dolog, de valahogy egyik sem volt makulátlan. Vagy talán nem is – a Mivízió első visszatérő adása ígéretesen sikerült, sikerült pár számra elkapni a Jeffo's Dream-et (szerintem egyre jobbak), és kellemes meglepetést szerzett a Barabás Lőrinc Eklectric, akikben bíztam, de nem reméltem.

És akkor a kesernyés tapasztalatok. A Bödőcs - Beliczai páros kimaradt, mert meguntam őket várni, besértődtem, és inkább a lángosost választottam. Ó, én türelmetlen kis véglény! A Colorstarról már három éve megmondtam, hogy bármelyik számukra rá tudom énekelni az Audioslave „Gasoline” című számát. Hát, ez ma nem jött be, de ettől még mindig nem kerültem közelebb hozzájuk. Továbbra sem mondok le róluk azért. Az Aljas kúszóbab viszont, jaj-jaj, borzalom, elvesztetett engemet!

Amit a legnagyobb szívfájdalommal és óvatossággal próbálok most szavakba önteni, az a Zagar (és az Underground Dívák), valamint a Morcheeba esti szereplése. Mindkét zenekar zseniális, és semmi gond nem volt a produkcióikkal, sőt. Az viszont tuti, hogy kicsit úgy éreztem magam, mintha órákig csapkodnák a tarkómat valami végtelenül cuki és puha plüssállattal. Olyan példátlan belassulás-élményem volt, amin még Zorán is elpityeredne. Zagar tökéletes háttérzene, de hosszabb távon alkalmatlan arra, hogy lekössön. Mea culpa természetesen, bennem a hiba. A Morcheeba is tökéletesen működött, csak épp a csütörtök éjszaka fél éjféltől hajnal egyig nem a legmegfelelőbb kontextus egy ilyen produkciónak. Különösen nem akkor, ha az emberfia nincs felkészülve a hidegfront röpke vendégszereplésére. Árnyékos verandát, lusta lepkéket és hideg koktélokat képzelegtem mellé, tészta testemnek meg párnázott hintaszéket. Mindegy no, ez is csak tapasztalat. A zenekar mindent megtett, s csak a magamfajta elégedetlenkedők váltak a körülmények áldozatává.

Tegnapról elmaradt, és csak most formálódott szavakká a vágyam, melyet a mikulásnak is tolmácsolni fogok: jövőre legyen nagy színpados a HS7, és/vagy a Magna Cum Laude!

Szék álmokat!